Mond nee-san neked is eszedbe jutnak a boldog emlékek csillagos estéken?
Amikor felnézek az égre és eszembe jutsz, mindig mosolygok. A szemeim mégis könnytől csillognak. Látod még mindig nem változtam meg. Ugyanaz a buta kislány vagyok aki folyton folyvást beléd kapaszkodik.
Aki ámulva itta minden szavad és valahol olyan akart lenni mindig is, mint te!
De örülök, hogy nem lehetek olyan, mert belőled CSAK EGY LEHET!
Hogy csakis téged SZERETHESSELEK!
Mond nee-san álmodsz olyan jövőről ahol egyszer révbe érünk? Ahol lehet egy boldog befejezés, hogy ne csak emlékeimben éljen a mosolyod?! Örökké vagy még azután is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése