ha fölényesnek látszom
itt egy vallomás:
a helyedben nem lehetne más
mert van bennem hűség
és van ragaszkodás
szavam annak szól
akit illet:
felemelt engem az ihlet
meghatódtam
ahogy forrni kezd
a tőkén felejtett gerezd
de úgy mozdul
bennem minden
szavadra az élet
terebélyes bokra
mintha mindegy volna
merről fúj a szél
belőled az igazság beszél
eltűröd
hogy meggyötör
az öröm
ha felszínedre tör
és mosolyogsz
ahogy a fájdalom
mint verejték
csorog a hátadon
meglepted magad velem:
ajándékod teremtő szerelem
napjaid közé hűség vegyül
majd megkövül
de él és örökkön ragyog
most nincs több szavam
fáradtan boldog vagyok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése