2011. május 7., szombat

Dal Egymásnak

ha fölényesnek látszom
itt egy vallomás:
a helyedben nem lehetne más
mert van bennem hűség
és van ragaszkodás

szavam annak szól
akit illet:
felemelt engem az ihlet
meghatódtam
ahogy forrni kezd
a tőkén felejtett gerezd
de úgy mozdul
bennem minden
szavadra az élet
terebélyes bokra
mintha mindegy volna
merről fúj a szél

belőled az igazság beszél

eltűröd
hogy meggyötör
az öröm
ha felszínedre tör
és mosolyogsz
ahogy a fájdalom
mint verejték
csorog a hátadon

meglepted magad velem:
ajándékod teremtő szerelem
napjaid közé hűség vegyül
majd megkövül
de él és örökkön ragyog
most nincs több szavam
fáradtan boldog vagyok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése