Nehéz, nehéz. Várni, hogy üzensz, folyton-folyvást. A másik éned hangja: egy idegen asszony. Honnan is tudhatnám, ostoba, örök agglegény, melyik az igazi? Kívülről látni téged, engem: megint rászedtem magam. Hol az egyik, hol a másik vagy, azt hittem, hittem azt, hogy velem vagy valódi: állandó álom: aztán szertefoszlom, amint szertefoszlik. Játékos válasz vagy egy konok kérdésre: neked van igazad.Bocsáss meg. Magamnak is sok vagyok olykor. Legyél teremtett egyetlen, legalább bennem, így: lettél te, aki voltál és leszel nélkülem egy másik, egy más, mostantól egyetlen: az, aki nekem vagy. Banális, hogy fáj: ebbe mindig belehalok. Ki vagyok szolgáltatva a vágynak, hogy keresselek. Ha soha nem találok rád, akkor is segítettél rajtam: volt kit kutatnom.
Nehéz vagy, szeretőm. Súlyod röpítsen a sírig, terhed növesszen engem, érezd: viszlek.
És elkezdődsz előlről, akár a Minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése