Nem mondom, hogy gyűlölöm a Valentin napot... Azt sem, hogy csak a konformisták üzleti fogása mindez...
Nem, nem... Meg sem szólalok, hallgat "bölcsen"
Viszont örülök, hogy vége a cuki szíveknek és az így meg úgy szeressük a népet-nek. Megkeseredtem?! Nem.
Csak ilyenkor rám tör egy részről az antiszoc énem, más részről a nagy szerethetnék. Minden egymagamban eltöltött ilyen frenetikus nap után él egy gondolat, hogy majd talán jövőre...
De ha 4,5 évnyi kapcsolatban nem jött össze az a jövőre, akkor most miért is történne meg?! *kineveti saját magát*
Hiányzik, hogy szerethessek valakit, és az, hogy várjam valaki szeretetét. Egy kapcsolat legyen bármilyen kínkeserves, könnyekkel szenvedő...azt hiszem akkor is jobb, mint most. *nagy sóhaj*
De ilyen az élet! És így éjjel negyed 2 magasságában, semmi bölcs gondolat nem jut eszembe.
A vágy viszont él. Érezni azt a személyt aki mindent jelentené addig az ideig amíg hajlandó társként "összeállni" velem...
Aki tompítja a szeretethiányom, és akit elhalmozhatok annyi figyelemmel amennyivel csak lehet. Akihez hozzábújva 14 hajnalán annyit mondhatnék: Boldog Bálint napot!
Klisés, de őszinte gondolat. *szomorodik el*
Jó éjt világ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése