Az álmok igazgyöngy nyakéke díszíti a szépséget. Ám a gaz csalárdság, eltépheti azt. A szépség hiába kap a szakadó nyakéke után. A lehulló igazgyöngyök szétgurulnak otthona hideg padlóján. Feleslegesnek tűnik minden próbálkozás, hisz a millió irányba elgurult gyöngyök elvesztek. A nyakék sosem lehet olyanná, mint előtte, ahogyan a szépség varázsa is megfakult nélküle.
Álmai nélkül többé nem lehet a régi. Ahogy nyakéke, ö maga sem tökéletes többé. Szívéig hatol a sötét folt, mi lassacskán belemarja magát a lelkébe is.
Hollófekete és elveszett lehet a legszebb égkő is. Halott virágként hervadhat el, s taposhatják sárba, míg nem felejt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése