Disztímia...
Nem is tudom hol kezdhetnék bele. Hosszú percek elgondolása sem vitt rá a tökéletesebb kezdetre, így inkább "in medias rés" -ahogy szoktam volt mondani- fogok hozzá :D
*nézi a képernyőt hosszasan, majd hatalmas szusszantás és gépelni kezd*
Heti egy óra az életemből ismeretlen kimenetelű ideig.
Egy vadidegen ember aki elvárja, hogy hipp-hopp nyíljak meg.
Egy olyan történet aminek már én sem látom elejét-végét-közepét-lényét.
Hazugságok, istenverte terelések és kamuzások. *fejcsóva*
Nem értem, nem tudom, nem hiszem el, mégis hogy a francba váltam ilyenné. a hajdani áttörhetetlen várfal ledőlt, a vizes árok kiszáradt és a házisárkány vegetáriánus étrendre váltott...
Ami pedig maradt, az a sötét, buta én és könnyek, rengeteg könny.
Ám legalább a "bácsi" kellemesnek mondható. Ha lenne mellettem egy antropológus, vagy FBI ügynök már-már Bones feelingben mehetne a történet :D
Vaaaaaagy Paul Viti leszek a rettegett maffia főnök és lezongorázzuk a csak egy kis pánik, ill még egy kis pánik epizódokat XD
Nah jó, remélem a "házimat" ezzel leróttam, és egy úttal üdv nálam!
Jó olvasgatást és elemezgetést...
P.S.: Ne tessék idézgetni majd, mert nem kommentelek semmit! Pszihomókus úr. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése