Kicsi Kislányként újra és újra megnéztem Tom Hanks filmjét, hogy a szabadban töltött álmodozós percekben valami hasonló boldog végű történetről álmodozzak...
Nagy Kislányként rájöttem, hogy ami megszületik, már nem lehet örök. Sem halhatatlan.
Két idegen találkozik, és ha az égi igazságok is úgy szeretnék megszületik a kölcsönös vágy, szeretet, szerelem. A hév és a tűz már csak kettejükön múlik, de az ember tökéletlen... így elvész az izzás. Eltűnik a csoda szikrája, és kialszik a láng.
Emberek milliója temeti el a szerelmet nap mint nap... Én mégis remélem, hogy létezik még valahol ha nem is halhatatlan, de halálig tartó csodálatos szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése