Egész életemben úgy éreztem bár a földön járok, lélegzem, nevetek, sírok, pislogok, ha megvágnak fáj és vérzek, ha megbántanak elszomorodom, az apró dolgok örömet okoznak nem létezem, nem élek. Láthatatlan vagyok, egyedül mélyen magamban, egy olyan fal mögött amin nem jön és nem is jöhet át senki.
Akadtak barátok, igen így neveztem őket, mikor még nem tudtam mi a különbség. Vagy mi lehet a különbség... Lehettem az a bizonyos szamár, mikor a lovak nem voltak együtt. Kelhettem jobb híján egy legyintéssel letudva, több mint a semmi! Ám mindig volt egy szakadék. Voltak ők, ketten-hárman. Igaz barátoknak nevezték egymást... És voltam én, ki nem kellett senkinek. Aztán a kis világom kitágult, elhagytam a kis iskolát, új életet indítva a szakközép nevű földrészen. Ám hiába voltam új hódító, semmi, de semmi nem változott. Talán csak annyi, hogy több ember volt körülöttem, többen lettek az ők! De ugyan az az én...
Beletörődtem, elfogadtam, lassan elveszett a hit lehet még mi... Egy újabb lépcsőfok, még több ember...még több ők, és ugyanúgy egyedül az én...
Ám akad egy titkos világ, egy olyan világ ahol lehetséges a mi... Lehetséges több mi... Nem tudom és nem is értem miért szerettek, miért számítok egyáltalán. Csak azt tudom hihetetlen érzés jár át, amikor rátok gondolok. Megjelenik minden, szeretet, igaz barátság, olyan kapocs mi remélem törhetetlen és élni fog hosszú-hosszú évtizedekig! Hiszek bennetek egytől egyik, Szeretlek titeket kivétel nélkül, Remélem segíthetek, hogy elérhessétek azt a boldogságot mit nem csak szeretnétek, de ki is érdemeltetek már réges régen...
Egy szerelem, mi mélyebb bárminél... Egy idősebb fivér, ki elterel... Egy ifjabb fivér, ki életet ad... Egy nővér, ki felráz... Egy húg, ki titkos világot teremt... Egy másik nővér, ki különlegessé tesz minden napot... Egy másik húg, ki leköt,tervez,remél... Mindez olyan család, mi a legfontosabb számomra... Egy álom, amibe hiszem, tudom, remélem, és bízom, hogy egyszer beteljesül... És megannyi dal, érzés, emlék és pillanat, mi örökre a szívemben él... ÖRÖKKÉ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése