Azt hiszem valami nagyon nagy és nagyon különleges dolog történik most velem. Voltam már szerelmes, de ez most más. Új, ismeretlen.
Nem tudom miként, vagy hogyan... Nincsenek kérdések, sem válaszok, csak Ő van...
Ő aki távol van akit nem érinthetek, mégis gondolataim foszlányai percenként szárnyra kelnek a széllel.
A tájat nézem és valahogy mégis őt látom, vagy ha lehunyom a szemem, mikor a telefonban meghallom a hangját...kicsit olyan, mintha itt lenne velem.
Hiába tudom, hogy ott az a sok-sok kilométer. Az út hosszú magányos és különös percei.
Amikor nincs velem, én mégis érzem.
Ha nem szólhatok hozzá, hát a hópelyhekkel üzenem: Hiányzol és Szeretlek!
Egérkével, vagy anélkül. Némán és hangosan. Nyíltan és titkosan. Örömmel-bánattal és bármi ezzel járóval, sokáig és erősen! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése