Itt vagyok, boldog (vagyok) is lehetek...

Napsütéses délután hazafele a buszon. Az ablakon kibámulva és zenét hallgatva próbáltam magam máshova képzelni. Jobb helyre,a boldogság nyitott kapujába, olyan emberekkel akik szeretnek és én szeretem őket... A bombok,és a kisebb fák surrantak a messzeségbe,a szántóföld növényei hajlongtak a hűs szélben. Verőfényes napsütés volt,de mégsem olyan rekkenő. Igazi kellemes nyári nap. A képzeletem kutatott a messze távolba,hogy vajon hol lehetek,hol lehetnék boldog és élettel teli végre. A város sosem volt a nekem való hely,hisz mindig is távolról figyeltem az embereket és kerültem a tömeget... A síkság nem adott semmi fantáziát,hisz nem volt domb,hegy ami elrejtette és felfedte a titkokat. A vízpart szép,de ha zsúfolt,kiesett... Az egyik túl forró a másik túl hideg. Aztán a képzeletem és a tekintetem nem a távolt páztázta, vagyis igen,de már nem képletesen... Megpillantottam a szarvasokat. Nem ritka,ám mégis szívderítő látvány élve és együtt látni ezeket a gyönyörű növényevőket. Végül eltűntek a fák között,de a varázslat elragadott és a fák között jártam máris,velük és más lényekkel. Hihetetlen képek voltak. Már-már mesebeliek,de csak én láttam,én éltem át,ez elszomorított viszont ráébresztett,hogy ezért nem mentem még el,mert itt láthatom mindezt. Igazán elememben lehetek,igaz nem az emberekkel,de nekik úgy sem hiányzom.

XXX

Pár nappal később vihar közeledett. A menny dübörgött,a szél csavarta a felkötözött virágokat,a felhők veszélyt sejtetve gördültek,hánykolódtak az égen,mint egy hatalmas hajó a fekete tengeren. A villámok felhasították az összekevert felhőket,én eltörpülve és ámulva áltam a fűben. Élveztem minden pillanatot, a felhők közé vágytam a villámokkal cikázni,a szél hátán suhanni az égen... Visszatértem a földre,és folytattam azt amit korábban. Polcokat takarítottam le,mert festés volt. A füllhalgatóban ismét az a dal szólt, és akkor az ég megkönnyebbült és eleredt az eső. Nem bírtam elszakadni,sem a zenétől,sem pedig az égtől. Csak álltam és néztem fel,talán az esőcseppek mellett könnyeim is áztatták az arcom. Nem tudom,csak azt,hogy ott és akkor megtisztultam minden rossztól és kész voltam boldog lenni...