Azt hittem vannak fontos dolgok és céljaim, de minden értelmét vesztette. A napok összemosódnak, az élet elszürkül és elrohan fölöttem.
Azt hittem emlékekre,hogy boldogok,de az évek megfakítják a képeket, megváltoztatják az embereket.
Tudtam,hogy kétféle világ létezik. Aminek a részese vagyok,és aminek mindenki más a részese. A barátok megházasodnak,dolgoznak,építik életüket. Az én életem megakadt ott a műtőasztalon. Hogy nem indult tovább,vagy én nem hagyom,ki tudja...
Sosem gondoltam,hogy egyszer azt szeretném,ha a másik világ létezne csak. Megtörtént...újra és újra. A világom szűkül,hogy örülök e ennek,nem tudom. Sokmindenre vágytam,de cseppet sem számít,mert mások élete fontosabb. Nem számít,s nem számítok. Ezt én akartam így? Már nem tudom megmondani,de ha nem teszek sürgősen valamit késő lesz. Csak lenne egy ok, és cél amiért érezném érdemes küzdeni. A vég szélén kapaszkodni kezdek? Az ám a rossz csattanó... de hát sosem voltam valami jó viccek terén. Talán még javulhatok,egy új esélyt követve. Igen...megpróbálnám...mindenképp...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése