2010. augusztus 14., szombat

Lány a vízből

Szeretnék szeretni és szeretve lenni. De talán nem jár mindenkinek szeretet. Hiszen akkor szép lenne az élet, bármennyire is kínkeserves. Ha akad egy barát,vagy egy társ, legyen bármilyen kemény ütköző is elöttetek elhiszed,hogy átjuthattok rajta. Egyedül a belső ürrel bárhogy vergődsz is, összecsapnak a hullámok a fejed felett, míg végül már nem tudod merre juthatnál ki. Elmerülsz végérvényesen. Visszavonhatatlanul. Én még látom az eget a víz alól,és úgy érzem bárcsak feljutnék végre a felszínre. Ám a kinyújtott kezemet senki sem fogja. Merülök.
Nem búcsúztam el,nem éltem,nem szerettem halálosan és visszavonhatatlanul,nem élveztem dolgokat,nem nevettem,nem voltam boldog felhőtlenül. Csak kapálóztam a felszín alatt,és reménykedtem,hogy a vég előtt valaki eléri a kezem. Valaki aki a felszínen van, vagy olyan aki elhiszi,hogy közös erővel feljuthatunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése