Pár hete a menedzsment órán a prof feltett egy kérdést. Mindenki válasszon magának a magyar történelemből egy személy, akire hősként tekint.
Értettem a kérdst, mégis fejtörést okoztam saját magamnak...
A legtöbben költők, és nagy emberek nevét mondták be, én inkább jobbnak láttam azt mondani, hogy nincs. Tisztelem a nagy neveket, mint Petőfi, és társai, de számomra egyik sem hős... Az én választottam Kovács Ákos, a hajdani Bonanza szeretnivaló énekese. És az indokom?! Az ő dalait hallgatva nőttem fel, és a fiatal korom egyik legnagyobb emléke, mikor eljutottam az Egerszegi koncertjükre, hát ezért. Ő az életem híres hőse.
Nem szégyenlem, sem őt, sem pedig a választásomat, csak ott annyira eltérőnek éreztem magam a csoportom tagjaitól, hogy talán beijedtem, hogy kiröhögnek, vagy valami.
Egyébként az "elemzés" azt hozta ki, hogy az átlag magyar számára sok idő kell ahhoz, hogy valakit a történelmünkből hősnek kiáltsunk ki. Míg a bűnösnek kikiáltott -főként a rendszerváltás és napjaink- politikusait mondták a legtöbben, egy embert kivéve, ő Koppányt nevezte meg, mert szerinte már ott elkezdődött a ketté szakadás. Ez érdekes gondolat, de sajnos kiderült, hogy történelmi vonatkozás helyett az István a király rock operára gondolt...
viszont a hős kérdésre adott válaszom akkor azt jelentené, hogy nem vagyok átlag magyar? Vagy tényleg ennyire eltérne a gondolkodásmódom a többiekétől???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése