Alex és Yumi rajza az Ezüst farkas című írásomhoz.
Mikor megpillantottam a képet, teljesen és egyből beleszerettem! Arigatou, hogy megalkodtad nekem azt a csodát ^^
A távolság néha megmutatja mi is igazán fontos, vagy inkább ki. Mikor otthagyta a sulit, a mi kapcsolatunk talán akkor kezdődött igazán. Mára már nee-chan kapcsolatot ápolunk, és ő az aki "helyrepofoz" vagy éppen alkap, ha zuhanok a hülyeségem hatására kialakult katasztrófa szakadékába. Barátnő, lelkitárs, és már-már testvér. Ez vagy nekem te. Akinek a művészete életet ver a soraimba, aki megvalósítja elképzelésemet egy-egy karakter, vagy történet pillanatképéről. És főleg egy olyan személy aki megmutatja milyen is az aki nem fél az ismeretlentől, aki mer lépni az újdonság felé, és legfőkép mer élni. Biusz én így szeretlek. Flúgosan, szókimondóan, világosan látón, és igazi családtagként, ahol nem számít ki kinek a vérrokona, mert egy magasabb dolog kapcsol össze minket! Maradj ilyen, a világnak kellenek az ilyen emberek!!! de főleg nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése