A hó mindig ezt hozza kik belőlem. Szeretem ezt az állapotot, hisz szeretem látatlanul,ismeretlenül is Finnországot.
Hihetetlen ekkora fokú kötődés valamihez amihez lényegében nincs semmi közöm. Vagy tán' mégis?!
Sokszor álmodtam fenyvesekről, friss gyönyörű szikrázó szűzi hóról, farkasokról és a kirobbanó gyilkos rohanásról köztük. Végül egy hatalmas szökkenés...
Svalbard, oh gyönyörűséges jéghegyeid, apró falvak, medvék, a sokkoló anyatermészet megkövült pillérei...
Istenek az égben, ahogy kipillantok az északi zenét hallgatva a havat felkavaró szél egyenesen felétek repít.
Miért, miért félek mégis?! Odin szakállára miért csak álmokban és képzeletben vagyok képes megtenni az örök utat?!
Egyszer talán sikerül élni az álmaim és nem csak álmodni az életet, egy jó életet... Addig pedig Köszöntelek Nuada herceg! *meghajol* Kérlek vezesd álmaim, messze csodák és varázslatok világában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése