Majd egy hét telt el. Nah jó, csak pár nap...
Viszont ma értem el arra a pontra, hogy talán képes vagyok szavakba önteni azt a pillanatot ami számomra választ adott a kérdések kérdésére. A létezés céljára.
Egy aprócska szív akár a szárnyát bontogató kismadár. Egy gyermeki szív, kit mindennél jobban szeretek. A földre szállt menny, egy gyönyörű pillanatban sűrítve. És egy olyan kapocs amit remélem soha, semmi sem szakíthat el...
Csak álmodtam róla, oh mennyit. Most azonban valóság, nem csalárd káprázat.
Itt van ő, egy apró fénypont. Kit egy árny nagyon vár.
Egy homályos kép, s halk kattogás. Így tudatja élek én!
Egy nagy mosoly, pár boldog könny, és milliónyi érzelem...
Ő a csoda, tündér, apró manó, angyal szárnyait elrejtette és a földre költözött,
hogy egy emberi lény, s egy kósza árny örökké szerethesse... (L) Mocorgó
Egy vers... vagy csak egy gondolat... ezúttal nem neked Neesan, tudom kicsit még korai de le kellett írnom... :)
VálaszTörlésÜdv néked szívben fogant testet öltött gondolat. Üdv ezen a szépséges kegyetlen világon.
Bár még csupán óvó puha falakon keresztül érzékelheted.
Lesz majd fájdalom bőven de rengeteg szépség is.
Egy egész világ lehet majd a tiéd.
De ne félj, hisz egy Angyal vigyáz majd rád s ha jobbra nézel ott lesz atyád a hős Viking ki szeretettel karol át.
Ha balra tekintesz egy kissé távolabb a Boszorkány óvó pillantásába botlasz.
Ne félj hát, bátran gyere közénk.
Várunk rád Kiscsikó!
Címe nincs... adj neki te! :)