Holló

The Crow
Eric Dravent, a fiatal rockzenészt az Ördög Éjszakáján menyasszonyával együtt brutálisan meggyilkolják. Pontosan egy évvel később Eric egy rövid időre visszatér az élők sorába, hogy valóra váltsa a Holló legendáját: néhányan azok közül, akik értelmetlen halált haltak, lehetőséget kapnak arra, hogy bosszút álljanak, és lelkük végre nyugalomra leljen.

Ez a komor utópia hangulatát árasztó történet még hátborzongatóbbá vált azzal, hogy egy valódi tragédiát is megörökít: a film főszereplője, Brandon Lee (világhírű akcióhős apjához, Bruce Lee-hez ijesztően hasonló módon) egy szörnyű baleset következtében a forgatás közben meghalt.

Néha a szeretet olyan erős, hogy a halott lélek nem nyugodhat békében. Ekkor egy holló vezeti vissza a lelket, hogy erejét átadva és segítve nyugalomra találhasson a bosszú után. Egy nagyszerű ember/színész élete végét jelentette a film amikor az éles lőszer legyőzte a halhatatlan Ericet játszó férfit.

A halott menyasszoy

Corpse Bride

Egy kis faluban, valamikor a 19. század derekán két család a gyermekeik esküvőjére készül. Mindenki boldog, a két házasulandó fiatalt kivéve. Victor és Victoria az esküvő előestéjén találkoznak először. A menyegzőpróbán Victor belezavarodik a házassági eskü szövegébe, az erdőbe megy gyakorolni a szöveget. Végül annyira belejön a szerepébe, hogy egy öreg fa gyökerére húzza a jegygyűrűt. A gyökér azonban nem az, aminek látszik. Victor akaratán kívül eljegyezte magát a Halott Menyasszonnyal, akinek szíve régóta megszűnt dobogni, ám szüntelenül keresi az igaz szerelmet és a társat, aki megosztja vele örök nyugodalmát.


Tim Burton varázslatos műve ami elvisz egy különleges világba, hogy végül boldogságra forduljon minden. A stílus igazi burtonikus, aki vevő rá imádni fogja, de akit nem érint meg e különös látásmód az valószínűleg hamar megbánja, hogy hozzá fogott...

"Hívás vége"

Hiába veszek fel 2 pulcsit, lábszárvédőt, vastag nadrágot, állok a radiátor mellé vagy merülök újra és újra forró fürdőbe, képtelen vagyok felmelegíteni magam. A takarók mélyéről csak egy kék szempár pislog a világra, és az égősor apró fényei megcsillannak az íriszen.
Megcsörren a telefon, fénye betölti a szobát. A kijelzőn egy mosolygós kép villog. Takaró mélyén elbújt szív nagyot dobban. Miután a fény kialszik halk susmogás szűrődik elő a vastag anyagok alól.
Egyszer csak a takaró fellebben és Ő bemászott mellém. Arrébb csúsznék, hogy vendégem mellém férjen kényelmesen, de utamat állva visszahúzott magához. Teste melege átjárt és felmelegített. Ő képes volt rá amire én egyedül képtelen voltam. Ölelő karja lebilincselt, ujjai nyakamat cirógatták lágyan, miközben halkan fülembe suttogott. Feléje fordulva elvesztem mosolyában, tekintetében. Kulcscsontjához fúrtam arcomat, ő pedig fejem búbjára ejtette állát,s úgy mesélt tovább.
Illata maga volt a természetes férfiasság, szeretet, féltés keveréke. Ingét lassan gombolgatva csókoltam forró bőrét. Bár nem láttam mosolyát, nevetéséből tudtam a kedvenc mosolyom ült ki borostás, gyönyörű arcára.
Még mindig csikis, kuncogtam magamban boldogan. Így beszélgettünk, nevettünk órákig, míg melegségétől és illatától körüllengve el nem nyomott az álom. Éreztem perzselő ajkait mikor homlokon, majd szájon csókolt. Suttogva Jó éjszakát kívánt, végül nyugodt sóhajtással álomba merült.
Reggel, mikor felébredtem őt keresve csak a telefonomat találtam, fülemben a headset. A kijelzőn pedig ez állt: "Hívás vége"...

Melankólikus személyiségem

"A tökéletes" A melankolikusokat nagymértékű gondosság, komolyság jellemzi. Szeretnek magukban lenni, kedvelik a csendet. Nagyon érzelem-orientáltak, érzelmeik vagy az eksztázisig emelhetik, vagy a kétségbeesésbe taszíthatják őket. Szeretnek időt szánni arra, hogy több oldalról közelíthessenek meg egy dolgot. Szívesen csatlakoznak másokhoz, nem rámenősek, azt szeretik, ha mások kezdeményeznek irányukba. Munkahelyén a melankolikus a jó minőségről és kreatív megoldásokról gondoskodik.

ERŐSSÉGEK: A melankolikus emberekre jellemző az éleslátás, az érzékenység és a lelkiismeretesség. Nagyon intenzívek, komolyak és elszántak. Géniusz hajlamuk van, tehetségesek és kreatívak. Filozofikusak és idealisták. Minden formában értékelik, élvezik a szépséget. Nagyon hűségesek, mások felé érzékenyek és jól kommunikálnak. Önfeláldozók, precízek és elemző típusúak. Munkájukban pedánsak, jól szervezik meg a dolgaikat és van önfegyelmük. Halk szavú, kellemes emberek, akik általában tehetségesek a művészetekben, a költészetben és a zene területén. Magasra állítják a mércét és kitartóak. Szeretik magukat időbeosztáshoz tartani. Spórolósak és szeretik a rendet. Könnyen felismerik a problémákat, következetlenségeket és kreatív megoldást találnak rájuk. Szeretik a táblázatokat, képleteket, illusztrációkat. Befejezik, amit elkezdenek. Teljesen jól érzik magukat a háttérben, nem szeretik magukra vonni a figyelmet. Hűséges barátok, és figyelnek arra, amit a másik mond. Másokkal mélyen együtt éreznek.

GYENGESÉGEK: A melankolikusok gyakran rosszkedvűek és depressziósak. Hajlamosak a gyenge énképre és önmarcangolásra. Magukkal vannak elfoglalva, sokat álmodoznak. Nehezükre esik másoknak megbocsátani és múltból származó fájdalmakat elfelejteni. Csak a tökéletessel tudnak megelégedni, emiatt nagyon nehéz megfelelni nekik. Sokszor éreznek bűntudatot semmiségek miatt. Van, amikor úgy érzik mások nem szeretik őket és hajlamosak azt hinni, hogy mindenféle betegséget elkaphatnak. Nagyon óvatosak a barátkozásban, a tökéletes társat keresik. Maguk alatt vannak, ha felfedeznek magukban vagy másban valami tökéletlenséget, fogyatékosságot. Nem kezdeményeznek, túl sok időt töltenek a gondolkodással. Az érzelmeik meghatározzák a munkájuk minőségét. Nagy szükségük van biztatásra, elfogadásra. Szociálisan bizonytalanok, visszahúzódóak és távolságtartóak. Nehezen lehet velük ismerkedni, mert nagyon zárkózottak. Nehezen fogadnak el bókokat. Hajlamosak arra, hogy másokat kritizáljanak. Bosszúállók, ellenszenvesek is lehetnek. Tele vannak ellentmondásokkal.

Yumi is wonderland

A város a felkelő nap fényében nem mutatta más arcát, mint korábban. Álmosan pislogó redőnyű házak szegélyezték azt a kis utcát ahol haladtam. Ma, mikor végre nem volt fagyos a reggel hosszú idő óta elfogott a hangulat, hogy többnek lássam a világot, mint amit valóban mutat.
A varázslatot maga Dzsini vezette elém. A világ tiritarka, pepita és kockás kinézetűvé vált. A házak dülöngéltek a vidám dallamra, kerítések deszkái forogtak és váltották színűket piros-kék árnyalatban. A csonkra vágott fák személyében lágy hangú csengő-bongó kórus is csöppent közénk. Az utca a végén cilinderes, sétapálcás pingvinek szteppeltek, de a legkisebb túlzásba vitte. Végül a többiek kirántották a látómezőmből. Az égen varjak repültek énekelve és személyesen a kis Dumbó lapát füleivel.
Az egyik fán a csíkos macska nagy szemei villantak és nevetése visszhangzott a nagy finálé előtti csendben. Tökéletes időzítéssel fújt végig a szél és látványosan görgette a hópelyheket.
A fanfárok felzengtek és a szél megfordult. Illatos erdei virágszirmos levegő ölelt körül, majd forgatott meg. Felpillantva az egyik tetőre pedig épp Simba üvöltötte el magát, majd alig félreugorva robogott el mellettem Timon Pumba hátán.
Felnevetve hagytam el a kis utcát. Ismét rám talált csodaország varázsa...

Lorelay

A meghittség könnyed karjai között merültem el a forró víz és a halk zene nyugtató varázsába. Apró mécsesek világították meg a fürdőt. Fényük táncra perdült a víz tükrén, mikor megzavartam a felszínt. Lágy virágillat töltötte be a tüdőmet. Minden tökéletesnek hatott. Nyakig merülve a simogató forróságban, elfeledve a világ fájdalmát, mindent...
A víz alá merültem, hogy egy másik világba juthassak. Lehunyt szemekkel, visszatartott lélegzettel vártam és vártam.
Végül az utolsó légbuborék is kipukkadt a felszínen. Mély, csodás érzés töltötte el a tüdőmet, szívemet, lényemet. A halk dallam ismeretlenné vált, és hangokat is hozott a víz. Felnyíltak szemeim, lassan felemelkedtem és kidugtam az orrom egy újabb adag éltető levegőt véve. Az illat is más lett. Ismeretlen, hívogató, pezsdítő. Lemerültem, hogy lendületet vehessek és a felszínre érjek.
Sötét volt, távol fények mutatták az utat...
Faunok fuvoláztak, a dallamra nimfák táncoltak. És tündérek, vízi tündérek.
Feléjük úsztam remélve, nem menekülnek el, de az egyik tündér felém mosolygott, kinyújtotta kezét. Vártak rám, nem féltek tőlem...
A vízből kilépve a tavasz kellemes estje borított be mindannyiunkat, és mi hagytuk, had repítsen magával a virágszirmos szél. Tűz fényénél hallgatva az édes dallamot, éreztem talán végre közel járok. Lassan itthon vagyok.
A fák közül egy csodás unikornis lépdelt elő, büszke járása, gyöngyház sörénye ámulatba ejtett. S nyomában jött Ő, kire szívem mindennél jobban vágyott...
Karjaiban megpihenve éreztem egész, s boldog vagyok.
Mosolya elfeledtetett minden régi rossz emléket.
Szerelme és szerelmem szeme csillogásában fénylett.

Végül ismét visszatértem a vízbe, de most már vele. Úsztunk, játszottunk, boldogok voltunk a varázslat erdejében.
Ám valami húzott-húzott lefele. Az ismerős dallam és a sötét fürdő képe. Elvesztve tekintetét, elengedve kezét merültem ismét alá, hogy a valóságban ébredjek nélküle.
Ám a gyertya fényénél megcsillant a csempe, ez név volt oda feljegyezve...
Lorelay

Amit többé nem lehet meg nem történtté tenni

Volt egy apró holdsugár azon a szomorú éjszakán. És az éjszaka felborította a világot.
Megváltozott minden, de ó...
A sóhaj már messze jár. Mára elveszett ez az aprócska jó.
Egy kicsi lény, kit annyira vártak. Elvesztette útját, reményét, életét a világnak.
Nem hagyott hátra semmi többet, csak könnyet-könnyet-könnyet.
Érzékeny vagyok, nagyon sokan mondják. Szívem hasad belé, ha emlékét, örömét felidézem.
Miért-miért-miért vesztettük el a legdrágább ajándékát a létnek?! Miért kellett látnom, meggyötört arcát, hallanom szíve lassú dobbanását, éreznek könnye sós ízét...
Átélnie azt amit sosem hittünk volna, és elmondani:
Bár nem ismertünk meg, de örökké szeretni fogunk kicsi Reila Ajsa/ Levike!