Bárcsak lenne egy zenedoboz...
Egy zenedoboz ami ezt a dallamot játszaná
Végtelenül...
Ám egyszer lekattanna az utolsó hangjegy is,
és megszabadítana a bánattól,
magánytól,
szomorúságól...
Ölelő karok zárnának egy másik emberhez szorosan
aztán együtt húznánk ismét fel, az apró fogaskereket.
A zenedoboz halk dallamára,
ketten folytatnánk együtt tovább az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése