A hajnal hűs párája cseppent ajkamra, miként a legszebb szerető által adható érzéki csók. A világ még aludt odakint, csak egy valami volt éber.
A lelkem, a szellemem, a testem mind ugyan azt akarta...mind vágyta jelenléted.
Miként a kiszáradt föld az esőt, úgy szívtam magamba illatod. Azt hittem álmodom, de te megjelentél, mint a legszebb kósza álomkép léptél elém.
Ujjaid végigsiklottak a nyakamon, forróságot hagyva maguk mögött, hogy ajkaid bársonyossága nyomán átjárjon a borzongás.
Miként a csókod puhasága mellé szempilláid csiklandozása önkéntelen mosolygást váltson ki...
Lágy és érzéki, ugyanakkor férfiasan sugárzó a jelenléted.
A vágy feltölti az egész testem, míg a bőrömön átjutva beléd nem ivódik a bizsergés. Magadhoz húzva törjük át a végső távolságot, hogy ajkaink az élvezettől nyíljanak szét utat engedve feltörő sóhajunknak.
A hajnali hűs levegő vízcseppeket rajzol meztelen bőrünkre. Ezek a cseppek pedig a legérzékibb táncban forrnak eggyé, hogy örökre elválaszthatatlanul ivódjanak álmaink és a gyűrött lepedő szálai közé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése