Szemei izzottak az éjszakában. Nem a vágy, vagy a szenvedély. A féltékenység festi smaragdzöldre íriszét. Azt hitte a férfi csak érte él, de o! Most, mikor éjfélt üt a magasban deres templom harangja az ódon Londonban. Féltékenysége gyilkolásra kész...
- Azt hittem szíved enyém. -sikoltja mérgesen. -Hogy béként karjaimban találsz, vagy ölem védelmében, mikor megpihen fejed.
- Félre értesz kedves.
- Az most a hős,mint Herkules! Végtére is porrá zúztad érző szívemet.
- Enged, hogy elmeséljem!
- Nem, nem, nem és nem! Hangod maradjon, lélegzeted akadjon! Halj! Ha enyém nem lehetsz, hát más nőé se légy.
- A bánat elvette az elméd épségét!
- Azt mondtad szeretsz!
- És szeretlek! Békélj, és légy enyém!
- Hazudsz! Gaz gonosz! Tűnj el, halj meg! -roskad össze.
- Kedves. -ölelné át, de ellöki magától a férfit.
- Hagyj el! Ölj meg! Nézz át rajtam, hogy végre felszabadíts! -zokog.
- Hát nem szeretsz?!
- Szeretlek, és ez lassan felemészt! Téged szeretni a földi pokol keserve, megannyi fájdalmasan gyönyörű pillanat. -néz fel.
- Gyönyörű szemed miattam könnyes. Engedd, hogy felitassam, engedd, hogy feledtessem... Engedd, hogy ismét szerethessem!
...Ismét Szerethessem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése