Fankadeli - Fekete leves

Yo...a kábeleken át szűrődik a zaj.
Remélem mindenki hall!
Engem nem állít meg a golyó sem,
Fent a mennyország, de itt a pokol lenn.
Mint a kokó benn, összejátszik az aggyal,
Ámor becéloz, de kurvára kancsal,
Betonba születtem, pusztába temess el,
Estére jövök fekete levessel.
A horizont égeti fantáziám,
Miközben kielégít egy tini lány.
Na, ide figyi már, itt esélytelen,
Hogy boldogan élhess ezen a szeméthegyen.
Költő vagy rapper, íratlan tisztek,
Azért nem sírtok, mert mindent elhisztek.
De búg a nagybőgő, dúdol a zongora,
Ha úgy érzed, ne szólj, ha úgy érzed, mondd oda.
Ha azt hiszed ismersz, hát elárulom,
Nekem több ujjam van, mint ahány barátom.
Járom a tereket, keltem a padokat,
Mostmár elhiszed, hogy nem mondtam nagyokat?
Te mindig elhallgatsz, én súgtam pár titkot
Beatre az életem, nekem ez a hip-hop
Az igazság tiltott, ma mégis légy Éva,
Istenem, bocsáss meg, de tudnom kell még ma,
Hogy a levegő számomra mitől lesz fal,
Remélem mindenki hall...
Hogy a levegő számomra mitől lesz fal,
Remélem mindenki hall...

Refrén:

Az éjszakát keltem, köszön a járda,
A markolat izzad, lövésre várva.
Magányos minden, hiába áll párba,
Nekem a csend folytogató lárma.
Én akkor sem mennék, ha mindenki várna,
Láttam a világot itt lenn a bárban.
Leszarom a jachtot, pont elég a bárka,
A lelkem eladtam, de megvolt az ára.


A bőröm kiszáradt, de pálinkám óázis,
Senki se figyel, mégis mondom tovább,
És ordítanék(suttogok) a lakótelepen,
A pornó elriaszt, mégis áll mereven.
Oltalak mert úgy tűnik kajakra égsz,
Én amennyit iszok, te majdnem annyit tépsz.
Nyolc éve kezdtem, de manapság tudom,
A szívem még szűz, és majd eljön egy napon
A lány, aki mint a szivárvány a végén
Ládika tele kinccsel, minden perc élmény.
Vele lépek, vele szállok, mert vele
Van ennek az elbaszott életnek értelme.
Kételkedve nézem éjről-éjre,
Hogy hogyan lett ennek a sok libának férje,
Ki, ha nem figyel egy percre,
Rámennek a brére, de ne érts félre,
Vagyis leszarom, hogy mit gondolsz rólam, erről a számról,
Az anyámat szidod, leolvasom a szádról.
Mert fáj, hogy a történet veled is ez,
Csak én már kiszálltam, te még csak melegítesz.

Refrén

Az én sztorim szomorú, de nevetek rajta,
Mindenki néz, de Feri ilyen fajta...
Mikor a többi elkezdi, ő abbahagyja,
Ujjlenyomatát rapben hagyta rajta
Ezen a világon, itt a falakon,
Könyörgöm, de dühöm nem ereszt szabadon.
Haragom elmossa a béke szelét,
Már megkaptam mindent, mégse elég.
Az utolsó pálinka olaj a tűzre,
Rátámad a pánikra, emlékem űzd el
Kérlek Istenem, kérlek barátom,
Lehet az eget utoljára ma látom.
Mindent, mit adtál, köszönök szépen,
Csak mi ketten ott azon a képen,
Ezer féle képpen jött el a mámor,
S tűnt tova hamar, mint nyári zápor.
Egyetlen szerelmem és szüleim csókja,
Barátim gyertek, igyunk a szóra.
Szeretet és gyűlölet, ami felőröl,
Itt most befejezek, majd kezdhetem elölről...

Refrén

Feri az marad...békét...