Ártatlan játéknak indult az egész.
Egyikünk sem hitte volna, hogy szó-szót követ, végül ajkaink másként nyílnak...
- Csókolj meg! -hadarja a kiszáradt ajak.
- Csókolnálak. -hangzik el a vágy.
- Ajkadra vágyom! -simítok végig lágyan.
- Add nekem! -csókolom és megharapom...
Két rózsaszín csík, és ami mögötte van. Mégis belőle lett a kezdeti vágyaink kapuja, örömünk diadala, szomjúságunk jelképe, és felfrissülésünk okozója...
Nem mondom, hogy csókolnálak, sem kérem tedd te meg. Ha ajkaid ajkaimra vágynak, nem kell szó, csak a néma tett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése