Tükörország

Úgy érzem nem vagyunk egy síkon. Nem létezhetünk egy dimenzióban. Bármennyire is vágyom, nem tehetem...
Bánatos szívvel tovább sétálok a dimenziómban, hol áldott és átkozott falon keresztül láthatom csak őt.
Kínomban az üveget hiába kaparom.
Hangon nem ér el hozzád.
Szívem nem lehet tiéd.
Sosem értheted meg igazán, hogy miért...
O, miért?! kérdezem újra és újra, de nincs ki válaszolna.
A világom szűkül, míg végül egyszer el nem porlad...
S én csak áldott és átkozott falakon keresztül némán búcsúzhatom...

Tükörország, miért teszed ezt velem?!
Miért veszed el tőlem a nemlétező kedvesem?!
Tudom, hogy él, mégis hiába remélem... egyszer megérinthetem...
Csak tükröd sima hidegségét érzem
és a fájdalmat
mit
okozol mélyen bennem...