Volt egy időszak amikor nem akartam érezni semmit. Nagy erőkkel küzdöttem,hogy bármiféle gyengeségnek tűnő pillanatot kizárjak. De rá kellett jönnöm,hogy így nem jó, és mégsem akarom. Így feltettem a kérdés: Most akkor mi legyen? Míg a választ próbáltam megtalálni, a kérdéses személy részben megtette helyettem. :)
Nem kell erősen keresni a választ, elég ha kinyitom a szívem kapuját. Bár téved néha ő is -hiszen még is csak egy ember része- de hisz és remél.
Talán ki lehet mondani,hogy most találkozott két remény, és a két hit még ha csak kicsit is,de összekapcsolódott.
Féltem sok mindentől, de már nem akarok menekülni tovább. Az sosem vezet jóra...
Így hát ki merem mondani: "Szeretlek!" És merek remélni, hogy bármeddig is éljen és létezzen mindez szerethetlek...
"A remény az egyetlen csaló, akit becsülök."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése