2011. szeptember 27., kedd
Tisztán emlékszem...
Akkor, a cseresznyevirágok sátra alatt súgtad a fülembe először, "Szeretlek!"
Én pedig először érintettem ajkaidat.
Tisztán emlékeztem a pillanatra, mikor beléd szerettem. :)
Te rám néztél és nagyot dobbant a szívem.
Éreztem, örökre elvesztem... :)
Mennyi ígéret, mennyi szép és kedves szó.
Ám a szó elszállt, s nem maradt azóta sem jó.
Én mégis emlékszem a pillanatra, mikor beléd szerettem. :)
Te rám néztél, mosolyogtál, nekem pedig nagyot dobbant a szívem.
Eltöltöttünk sok-sok rendkívűl csodás pillanatot.
Ám, ahogy az idő, úgy az emlék is megkopott.
És mégis tisztán emlékszem a pillanatra, mikor beléd szerettem. :)
Te rám néztél, mosolyogtál, a nevemet mondtad, nekem pedig nagyot dobbant a szívem.
Leéltünk együtt egy boldog, hosszú életet.
S most mégis, itt állok s csak nézem könnyes szemekkel a sírod.
És mégis tisztán emlékszem a pillanatra, mikor beléd szerettem. :)
Ott álltál és csak néztél rám, nekem pedig nagyot dobbant a szívem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése