Sötét utcákon át, egyedül a sötétben.
Egyedül kereslek, de hiába, mert rád nem, nem lelek sosem...
Cipőm sarka, s szívem hangosan kopog, kalapál, dübörög.
Lélegzetem kapkodó, mert a sarkon túl még mindig remélem,
megláthatlak egyszer, s te átölelsz, magadhoz ölelsz...
Árnyak elől menekülve, zihálva és kétségbe esve,
Nevedet kiáltom, de választ csak a visszhangtól kapok.
Üres a város, kihalt minden.
Nincsen más, csak romok, romok, romok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése