Dübörögj föld, zúdulj le szikla, repedj meg orom!
Visszhangozza minden mi létezik, hogy driádunk újrakelti letünt korok mágiáját.
Hasadjon a méreg, mit ember Gaia szívébe temet.
Oh, te nagyság! Oh, te szépség!
Kit milliók vére áztatott megannyi fémszagú küzdelem során...
Te, ki nem él ármány nélkül, mégis oly ősi, oly tiszta vagy,
néződ könnyeit kicsald!
Isten, erő, bármi ami életedet adta egykoron.
Most büszke szíve fájdalommal terhes,
hisz gyermekeid véred szívják...
Mond, hogy elég! Tagadd meg kegyelmedet!
Hogy az ember végre tudja, érezze
miért is fontos szeretni téged, s minden apró népedet...
Föld, ó Föld. Anya. Szív mely még mindig értünk dobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése