Ha választhatnék...

Bárcsak én lehetnék az eső.
Úgy talán összeérhetne a szívünk,
ahogyan az esőben összeérhet az elválasztott föld és ég...

Ha választhatnék én lennék eső,
hogy hozzád, a felhőhöz vágyjak mindig.
Ha választhatnék én lennék a föld,
hogy téged, az esőt, reménykedve várjam.
Ha választhatnék, nem lennék felhő,
ki elveszít téged, az esőt.
Ha választhatnék, nem lennék felhő,
ki csak eső által érinthet téged gyönyörű föld...

A zene az kell...

Kezdhetném úgy is, hogy "Zene nélkül mit érek én..."
Vagy akár a sokak által kedvelt üdítőital reklámszövegét: MINDIG!
De akár mondhatnám a legújabb szlenggel Mindiiiig minden körülmények között!

Zenével kelek, zenével fekszem... Zenére sírok és zenével nevetek. Felvidít, vagy lehúz ha kell. Ébren és álmaimban... ÉS ha nem szólnak mások dallamai, hát hallgatom a szívem ritmusát, légzésem váltakozó dallamát, vagy a madarak énekét, és a Csend szólóját...
Lehet minden szép, elveszhet minden. Míg van egy hang, csak egy apró hang is a szívben a reménytelenség véget érhet, ha új nap köszönt ránk.

Hallgatni a növekvő növények rostjainak hangját, a szél susogását, kavicsok koccanását amiket felvernek az autók. A távolban még akadnak emberek, s vidám gyermekek...
A zene, az kell...

Gyöngyvér-Álomszép kétség

Átlépve az álmok kapuját,
A végtelen szigetét jártam át,
Feltépett lelkek sebei várnak,
Talán egy órám van csak hátra.

Vértengerek partján álltam,
Üres szemű lélek árban,
Szörny az ember, de szerelme ég,
A szívében új tőrdöfés.

Fekete hajnal, fekete ágy,
Fekete az álmodás,
Fekete minden,
Fekete szárnyalás.
Újra ébrednék, ébrednék már.

Vérző szívek szagát érzem,
Elmerülök a néma mélyben,
Egyre jobban húz az éjjel,
Taposok a mocskos vérben.

Szemeikben üvegszilánkok,
Másképp látják e romlott világot.
Miért nincs kristály szemünk helyén?
Lennénk mind boldog, s szerény.

Gyöngyvér-Cseppekből tenger

Nézd, ahogy világom földre hullt
Felismerve a hév bánatát
Csodákat tiportam sárba
Önmagm a börtönbe zárva
Míg meg nem jelentél...

Éjsötét álmok kértek
A fényhez meg ne térjek
Otthonom, Naivságom, oh...

(2x)Érezd hát rózsám illatát
Mely sírom helyett lett tiéd
Éltem erejét te adnád
Akár a szenvedélyt

Értsd, hogy Napom fényre lelt
Megismerve szíved szép szavát
Kín és fájdalom hagy el
Ölelsz s vigyázol reám...

Vigyázol reám...oh
Vigyázol reám...

(2x)Érezd hát rózsám illatát
Mely sírom helyett lett tiéd
Éltem erejét te adnád
Akár a szenvedélyt

Kezemet soha el ne engedd
Míg élünk valótlan hajnalán
Tudom, halni kell
De karmánk fonva már

Kezemet soha el ne engedd...oh
Kezemet soha el ne engedd...

Arra Születtem

Arra születtem, hogy kisgyerek legyek
S anyám mellett lassan játszam az éveket
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek
S megértsem a szóbol azt amit lehet

S végül arra jöttem én a világra,
hogy elhigyjem azt, hogy nem vagyok hiába
Haaaaaa

Arra születtem, hogy megszeressenek
S megszeressem, én is azt akit lehet
Arra születtem, hogy boldog is legyek
S tovább adjam egyszer az életemet

S végül arra jöttem én a világra,
hogy belehaljak abba, hogy éltem a világba
Haaaaaa

The Life, the Joke

"Vicces, hogy egy szia mindig viszláttal végződik;
hogy az örökké valahogy mindig elmúlik;
hogy mikor leginkább kellene, senki sincs melletted;
hogy mennyi hazug szó lehet egy szerelmes levélben;
hogy a legszebb emlékek könnyekkel járnak;
hogy az emberek nem felejtenek, de megbocsátanak..
vicces, hogy az élet ilyen ironikus is lehet..
de a legviccesebb, hogy számomra ebből semmi sem vicces.."

Alexander

Mert azzal jöttél mindig róla írok. Hát nem csak másról írok, viszont ez csak neked szól!

Rakastin ja rakastettu. Silti rakastan sinua, sanot että rakastat minua. Kuitenkin pelkään sinua. Tai muuta, en tiedä onko tämä on, tai vain muuttuneita olosuhteita hirviö. Tiedän sanoit kasvaa, mutta tämä kysyin itseltäni kieltää. Tämä oli liikaa, ja kauhuissaan. Tänään, kun otin taas tunne Pate. Tiesitkö, että on väärin, ja pääsi lopulta ääneni. Mutta vaikka nyt olen peloissani. Pelkään, että pian käy ilmi, kaikki oli mennyt. Se ei ole epätavallista, että uusi on tulossa. Yritän selvitä tästä jonkin aikaa. Minua pelottaa sinua. En voi sanoa että se oli minun vika, mutta ihmettelen, jos olisin puolivälissä raskaana, olet heittää pois liian! Jos se ei ole jätettä Haluaisin että. Jos elää suuruutta, ei vain... He sanovat, nainen kauniimpi koriste häntä. En ole kaunis, en ole fiksu, ei koulutettu. Vain tärähtänyt lapsi valtava sydän, joka haluaa nähdä joku vihdoin myöntää, rakkaus. Se on minun unelma, on innokas. Näin itken kun kirjoitan näitä rivejä. Se olen minä. Naiivi pikkutyttö...

Olen yrittänyt päästä eroon kaikkein Kuten on huono. Adoringly Katselin aina, kun he näkevät sinut. Kaikki veistetty sydämessäni säröt, mutta edes katsellut mitä tunsin vierelläni! Miten tämä on mahdollista? Kaksi vuotta sitten, poissa silmistä, sitten hävisi maailmalle. Sitten hän palasi hieman yli vuosi. Sitten tuli uutinen myöhemmin hän oli raskaana. Ei tarvitse minua enää. Jos hän ei ole, eikä ole olisin. Joo, hyvin näet. Rakastuin. Mutta tiedän myös hyvin, koska olen oppinut missä minun paikkani on. Kuten monta kertaa olet sanonut hän ymmärsi. Vieressäni vain olla onnellinen elämässään. Yritin vihata, ei rakkautta. Se ei toimi, mutta jos se häiritsee sinua hän ei voi tietää kaikkea...
Kolme kuukautta, tämä aika tulevaisuudesta ja elämäni. Mutta kuinkahan kauan kunnes keikka oli hyvä päätös? Päivä, tai elämä? Kerro minulle kuka ja mikä olet? Mies, joka haaveilee lattialla ja hyväksyä? Minä rakastin häntä. Jos et ole häntä, tai ehkä tämä ei ole todellisuutta. Vain typerä ...