Vajon hallja e valaki,
mikor egy öreg fa utolsót ring a szélben?
mikor végleg kidől szegénységben...
Ha az erdőn nincs se madár se vad,
ő akkor is élt, s lassan elhalt.
Vajon hallja valaki,
a magányos könnyeket?
mikor a sötét szobában a földre cseppennek...
Az, ki miatt megszületnek,
és vándor útra indulnak.
Vajon hallja valaki,
a megszakadó szív fájdalmát?
mikor a remény végleg, végleg elszáll...
Az kit annyira szeretett mára csalfa árny,
nem feledhető emlék csupán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése