A nap reggeli sugarai ébresztettek. Ahogy magam mellé pillantottam, már nem voltál velem.Tudtam, hogy így lesz, de most a mosolyom a bánatból fakad. Hisz ma sem láthattam az ébredező arcodat.
Lustán csoszogtam ki a konyhába. A csend sosem volt ennyire vibráló, mint most.
Sokszor erre vágytam ám most egyedül mégsem olyan jó...
A pulton megtalálom a jelenléted bizonyítékát. Egy csésze még gőzőlgő saját készítésű teát. Nem ülök le, csak a pultnak támaszkodom, élvezem a kellemes melegséget és a simogató szereteted.
Egy álmon gondolkodom, amit éjszaka láttam. Az álomban te voltál ott...
Teát főztél, készülődtél, elköszöntél. Miután elmentél a lakás csendje még sosem volt ennyire vibráló. Sokszor erre vágytam ám most egyedül mégsem olyan jó...