Bennem élt Isten, s bennem ét az Ördög. Rajtam állt valaha, hogy mégis miként döntök. Ám én nem jutottam egyről a kettőre, csak próbálkoztam mind hiába... Sokan elfeledtek mindörökre.
Valahol aztán rám talált a csoda, s gyermeki lélekkel fogadtam be újra, újra és újra. Ám mint minden, a boldogság is múlandó. Végül nem várt rám más, csak könny, megannyi emlék, fakó.
Mégsem bánok semmit. A megannyi kimondott gondolatot. Ha újra kezdhetném, ismét végig szenvedném azt amit eddig. Nem cserélném el a szavait, mellyeket hozzám címzett. S nem felejtem el soha, hogy egyszer rég Szerelmemnek nevezett...
Ha ő az angyal, én magam vagyok az ördög. Végtére is önző mód, nem engedem szabadon repülni, magamnak akarom, vágyom, kívánom. Talán égi lelke lesz oly gyengéd és megbocsájtja nekem, hogy ő lett az egyik álmom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése