Én, hogy szeressem őt, mondd
Sorsom már az mit ő mond
Kell, hogy lásd a változást
Ez a néhány hét, érzem, átformált
Csak tudnám bár, hogy miért
Úgy lüktet benn a kérdés:
Túl sok tán ennyi érzés
Férfi ő, miért lenne más?
S annyi férfi volt már énvelem
Ő mindnél többet ér, több bárkinél
Ó, hogy fognám át
ó, hogy sírnék már
Vágytól sebzett szám súgná nevét
Százszor is, hogy ő is érezze már
Azt, mi rám talált
Várj, csak azt ne hidd, hogy tréfa ez
Mért van így, tőle kérdezd.
Nézz csak rám, ez volnék én.
A lány, ki rég, oly hűvös volt,
Eltűnt, messze jár, vissza sem tér
Vágy, lázas remény szédít és bánt
Ó, hogy rám talált
Lásd, ha ő szólna így rólam
Nézne rám, s hívna lázban
Tán elvesznék, megriadnék
Egy szó, s fejem meghajtanám
Hisz bármit kérhet már
Kivánom őt
Úgy várom őt
Mindig csak őt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése