De nem is voltam annyira berúgva!!!
-Ezt komolyan mondod??! A földhöz vágtad a hörcsögömet és azt kiabáltad: "Pikachu téged választalak!"
-Azután bebújtál a szekrénybe és legalább egy órát azt kiabáltad, hogy az átjáró Narniába nem működik!
-Utána azt kiabáltad az autómra "OPTIMUS, tudom hogy te vagy az, transzformáld át magad!"
-Az este hátralévő részét úgy töltötted, hogy kiengedted a medencét azzal az indokkal hogy keresed Némót és mikor hazafele tartottál, átöleltél egy hajléktalant és azt mondtad neki: "Dumbledore, te élsz?!!"

Ama egetrengető valamicsoda, amit szerelemnek nevezünk, csakis veled, általad ismerszik fel számomra, s attól szerelem és nem csekélyebb, hogy megmozdítja bennünk a világmindenséget. Ha te nem volnál, ilyetén gondolatok még csak fel sem ködlöttek volna bennem, nemhogy megfogalmazódjanak! És ami a legeslegbizarrabb: ki is mondtam őket. Szóval szeretlek. És már attól sem félek, hogy a szabadságomat kockáztatom ezzel. Hiszen csillapíthatatlan és legyőzhetetlen szabadságvágyunkhoz mohó, szinte kisgyermekes odatartozásvágy társul, és csak látszólagos az ellentét.

Egy kérdés

Egy kérdésem van, de azt vagy ezerszer feltenném.
Tehetném, ha a válaszokat nem félném...
Miért?! Miért?! Miért?!

Ákos - Tavaszi mohikán

Égi jelnek földi mása.
A Nappal vagyok egy,
Sólymok, farkasok unokája,
Ember-állat, furcsa elegy,
Napfivér, széltestvér, tavaszi mohikán,
Szenvedély-útvesztő nyílik a lábam nyomán.

És a hangok, a hangok, szavak és csendek
Üldöznek örökkön és körém térdepelnek.
Én neked akarok énekelni,
Én így vagyok szabad
Az ölelés is áttüzesedhet
Vigyázz: gazdája mostantól Te vagy!

Átvirrasztott évezredek,
És hatalmas csönd után
Én mindig eljövök, hogy újra láss,
Én, a titkos örömök kincstárnoka,
Én, a tavaszi mohikán,
Én mindig eljövök, hogy újra láss.

Szemed íriszén magunkat látom,
Fénylő tükör a döbbenet.
Sok életet meguntam már,
De most örülök neki, hogy itt lehetek.
Túl a bűnön, a megbánáson,
Hitem tüzéhez ülök közel,
Mellém fekszel és azt se bánom,
Hogy úgy alszol el, ahogy megszoktad már
Másvalakivel...

utálatos mókuskerék

Annyira elegem van már, hogy nem történik semmi >__<
meló-itthon-alvás, meló-itthon meló-alvás, meló-itthon-alvás.......
Lepereg lassan a nyár második hónapja is, és semmit, de semmit sem csináltam pedig megannyi tervem volt. ehh... dühítő. Ráadásul bent is kötött a menü az amcsiknak, minden héten minden nap ugyanaz... Hétfőn, azaz holnap pl: vár rám ismét potom 210 adag rántott hal + francia sali + 9 vega menü. Viszont hétvégén vége, bár jönnek mások. Táncos csopi egy kis időre... talán ők mást kapnak, vagy nemtom >__<

Úgy vágyom végre valamire, valakire! A barátok is hasonló cipőben járnak, de valahogy mégsem tudunk összeegyeztetni semmit. Kellene egy kis lazulás, vagy bármi ami nem ez a gáz szürkeség!

Ki akarok szakadni végre! Élvezni az életnek nevezett kis izémet! Önként nevetni, kikapcsolni, elfelejteni pár percre, hogy mi is a valóság! Olyan nagy kérés lenne?! Már megint túl sokra vágyom?!

aug 5-6-7... istenem, de várom már!
3nap zsinórban szabad, és nem leszek itthon! Rohadok a buszban, de végre utazhatok! Látnivalók, új környezet, két éjszaka máshol... 3nap távol innen!
Arról lemondtam, hogy esetleg bármi is legyen majd. Nem vagyok már az a naiv idióta, tudom jól. Bár ott leszek valahol pár percre tőle, de idén sem fogom látni, ebben már lassan egyre biztosabb leszek. Bánom, de ettől még várom! Nagyon várom az újat, a mást, a változást!!!!

emlékek...

Hosszú-hosszú idő után felcsendült egy "régi" dal...
Végre újra hallok, és nem más volt mit először érteni tudtam ismét, mint az a dal amihez tavaly megannyi érzés, féltés, kétely, könny, mosoly kötött...
Egy dal, amit azelőtt nem hallottam, egy stílus amit azelőtt nem kedveltem...
Érzések amiket talán sosem éreztem, élmények amik még újak voltak nekem...

CoD - Kedves naplóm

Azt hittem kitöröltem, de mégsem.
Azt hittem elszomorít, de mégsem.
Könnyek helyett mosolyt csalt elő belőlem,
és nem hittem volna, hogy ismét az énekesekkel énekelem...

Eltelt egy hosszú év, s megannyi pillanat.
Megváltozott a kép, de sok minden megmaradt...
A tény, hogy sosem leszek már olyan, mint azelőtt,
ám ha lehetséges és az élet úgy hozza boldogabb, erősebb, jobb mint...... :)

Children of Distance - Kedves naplóm

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

1. Versszak: (Horus)
Egy könny, egy könyvbe zárva
Mint a rab ki nem szabad, de jóra várva száll
Nem kell tanár a szív nyelvén
Ért aki érez, én miért ne tenném?
Várj, csak egy pillanat,
Amíg végig simítom az arcodat
Gyere ülj ide mellém, hadd súgjak valami
A kapocs közöttünk mi kettőnket alakít
Nem kell más, nem érdekel senki
Tőlem Téged senki nem tud elvenni
Hogy veled maradok-e? Tudod a válasz...
Amíg csak élek mindig nyújtom a támaszt
Itt vagy mellettem, más nem számít
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni többé nem kelnék életre!
…
Ha látlak kiráz a hideg, de félek
Hogy elmész, maradj itt ennyire kérlek
Ne menj el vigyázz mindig rám,
És fogd meg a kezem ha rossz útra lépek

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

2. Versszak: (Shady)
Hozzád fordulok kedves kis naplóm
Látom nem érted, hogy miért vagyok padlón
Az életem angyali hangját hallom
Mindig látom, ahogy kilép az ajtón
Ő az első szó, ő az utolsó
Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom
Ő az egyetlen érték, és összes jó
Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom
S ha egyszer majd elmúlnak az írós napjaim
Ő marad a nyom, naplóm lapjain
Hozzá szólt millió szerelmes balladám
Dalban mondanám, ha tudnám, bár hallaná
Betelt száz lapom, hogy leírtam bánatom
Várom a napot mikor újra láthatom... hm...
Mikor újra láthatom...
Már években számolom, a múlt olyan csalóka,
De már boldogan írhatok a kedves kis naplómba
Mert végre itt vagy! Kérlek ne engedj!
Élni szeretnék, de nélküled nem megy!
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam
Vigyázz rám kérlek, nehogy elrontsam
Bújj mellém, jó így, csak összefonódva
Védjük kis világunk a világtól óvva

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

3. Versszak: (Carp-E)
Ez a naplóm, én vagyok, a lapokat kitépném
Csak ott legyek veled, és tudd hogy miért én
Átadom neked, ez volt a rejtekem
Rejtőzz most jól ott benne el velem
Most nem vagy itt nekem, hisz nem is létezel
Egy olyan lány vagy kit a magány képzel el?
Nem!!! Érzem, ahogy hozzám érsz gyengéden
Mosolyogsz rám, nem felejtem el, ezt még nem
Ettől nem féltem, azóta sem bánom
Megérte évekig téged megvárnom
Megfogadtad, amit eddig még senki sem
Hogy örökké mellettem, neked elhiszem
Benned még megbízom, megbízhatsz bennem is
Azt hogy szeretlek, elmondhatnám szebben is
Ne félj kérlek, én már nem hagylak el téged
Ha lankad az érzés, a gondolat eltéved
Úgy vagyok veled, más nem is jut eszembe
Te engem szeretsz, és nem kell más nekem se
Én őrködök feletted, minden nap várlak
Megnyugodhatsz, mert a szívembe zárlak
Szeretlek... emlékszem, te mondtad
Hiszem, hogy szeretsz, a láng újra belobbant
Tudom az érzések bennünk még így élnek
Mondd, hogy nem álmodtam! Kérlek ígérd meg!

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt…

Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

Valaki aki nincs velem...

Kell valaki, akivel lehetek végre.
Kell valaki, aki aludna velem.
Kell valaki, akit szerethetek végre.
Kell valaki, aki viszont szeret...

Kell valaki, aki ember számba vesz,
s valaki akit én még ennél többnek látnék.
Kell valaki, akit hallgathatok,
vagy épp ő engem, ígérem folyton nem panaszkodom!
Kell valaki, aki elringat, kinek illata altat,
kiért reggel korábban kelnék, és aztán együtt kócosan ágyban reggeliznénk!
Kell valaki, aki önnön maga lehet, s mellette még én is,
zakkant, butus, de szerethető leszek...

Kell nekem valaki... Ő az a valaki... aki most nincs... sajnos nincs... nagyon nincs Velem...

5 napja süketen, ebből 4 napja gyógyszeres kezeléssel gyógyíttatva...
Nem hallok, nem beszélek, nem csinálok mást, mint nyelem a könnyeimet és próbálok a munkára figyelni, hogy ne fájjon annyira, mikor nincs időm bevenni egy újabb fájdalomcsillapítót, mert aki átvenné a helyem épp kint issza a kávéját.
Bocsánat, hogy nem vagyok 23évesen elismert jó nevű szakács, vagy nem jártam be a fél országot itt-ott dolgozva, de nem vagyok, sem balfasz, sem utolsó félrelökhető senki!
Csak fél percet kértem, hogy bevehessem a rohadt gyógyszereimet, szerintem ez nem a világ legnagyobb kérése, mégsem lett teljesítve!!!!!
Ennyit arról, hogy egy konyha az egy csapat. Vagy csak én nem tartozom közéjük még mindig?!

Lelkes voltam, kezdő vagyok, de ezentúl fix, hogy "Leszarom" lesz!

vége van, elszakadt a cérna...

20 kibaszott munkanap... ebből 3 úgy letöltve, hogy azt hittem elbőgöm magam a fájdalomtól, többször is... Erre a 21, illetve a 4. hasonló napon kell egy jöttment senkinek játszani a főnököt, és ráolvasni a fejemre?! Hát álljon már meg a világ >__<
Szívességet tettem azzal, hogy nemet mondtam a betegszabira, mert nem akartam őket hirtelen a szarkupacba nyomni nyakig, és ez a hála?!

Mostantól nincs jó pofizás, meg legyünk barátnők, stb-stb... igen kérem, rájöttem, hogy a munkahely, munkahely ahol a ma még barátodnak hitt emberke, holnap simán megforgatja a hátadban és egyúttal a szívedben is azt a bizonyos apró pengét.

Ennyi volt, vége van... Elszakadt a cérna...

egyedül nem megy?! egyedül nem megy...

nyílt kártyákkal játszani, ez lenne a rendes dolog...
ám nemhogy a lapjaidat nem látom, azt sem tudom, hogy most párban játszunk, vagy csak egy szimpla egyszemélyes passians az élet...

Mennyi fohász hangzott el,
mennyi könny hullott.
Mégsem érzem, hogy lett volna értelme...
Bármi, akármi.

Előttem, s mögöttem
nincs már semmi.
semmi...

Jack's Lament

There are few who'd deny, at what I do I am the best
For my talents are renowned far and wide
When it comes to surprises in the moonlit night
I excel without ever even trying
With the slightest little effort of my ghostlike charms
I have seen grown men give out a shriek
With the wave of my hand, and a well-placed moan
I have swept the very bravest off their feet

Yet year after year, it's the same routine
And I grow so weary of the sound of screams
And I, Jack, the Pumpkin King
Have grown so tired of the same old thing

Oh, somewhere deep inside of these bones
An emptiness began to grow
There's something out there, far from my home
A longing that I've never known

I'm a master of fright, and a demon of light
And I'll scare you right out of your pants
To a guy in Kentucky, I'm Mister Unlucky
And I'm known throughout England and France

And since I am dead, I can take off my head
To recite Shakespearean quotations
No animal nor man can scream like I can
With the fury of my recitations

But who here would ever understand
That the Pumpkin King with the skeleton grin
Would tire of his crown, if they only understood
He'd give it all up if he only could

Oh, there's an empty place in my bones
That calls out for something unknown
The fame and praise come year after year
Does nothing for these empty tears