Ő

Volt egy időszak amikor nem akartam érezni semmit. Nagy erőkkel küzdöttem,hogy bármiféle gyengeségnek tűnő pillanatot kizárjak. De rá kellett jönnöm,hogy így nem jó, és mégsem akarom. Így feltettem a kérdés: Most akkor mi legyen? Míg a választ próbáltam megtalálni, a kérdéses személy részben megtette helyettem. :)

Nem kell erősen keresni a választ, elég ha kinyitom a szívem kapuját. Bár téved néha ő is -hiszen még is csak egy ember része- de hisz és remél.

Talán ki lehet mondani,hogy most találkozott két remény, és a két hit még ha csak kicsit is,de összekapcsolódott.

Féltem sok mindentől, de már nem akarok menekülni tovább. Az sosem vezet jóra...

Így hát ki merem mondani: "Szeretlek!" És merek remélni, hogy bármeddig is éljen és létezzen mindez szerethetlek...

"A remény az egyetlen csaló, akit becsülök."

Meglepő, de jóleső

Az új iskolai év ismételten meghozta a szokásos Xiros nyitót. Az egyetem pincéjében kialakított kis club hihetetlen dolgokra képes,ezt tegnap is bebizonyította. Több,mint 200 belépőt szedtek be, és ez maga után vonta a maciföccs és a zsíros kenyér temérdek elfogyasztását. Bár nem sajnálom,hogy technikai okokból kihagytam, mert nekem ez már túl nagy tömeg lett volna egy akkora kis helyen :D

De az nagyon meglepett és meghatott, hogy az ismerősök kerestek. Hogy hiányoztam... :)

Azt a horrorbeszélgetés majd be kell pótolnom, és meg kell ölelgetnem pár embert, de nem bánom. Mert kedvelem őket, és ragaszkodom hozzájuk :P

remények,vágyak és egyéb balgaságok...

Nem tudom, nem korai e még. Vagy éppenséggel nem túl késő hinni valamiben. Hinni abban, hogy van kiút még azelőtt, hogy végleg feledésbe merüljön az emléked, és elporladjon a virág a sírodon. Állandóan menekülni és rettegni nincs értelme. A rossz akkor is elér, ha tárt karokkal várod, vagy épp gepárd kecsességgel próbálsz meglógni előle. Az nem mindegy, hogy gepárd létedre hagyod e magad leteríteni, vagy épp megpördülsz és farkasszemet nézet a rossz dolgokkal, de küzdesz. Ha győzöl azt mondod megérte, ám ha vesztesz, akkor miért adsz fel mindent? Ennyit érne a hited, hogy nemes egyszerűséggel csak sutba dobod, intesz neki ég veled, úgy is csak szívtam miattad?! Ezt nem teheted meg, mert élni koránt sem ilyen egyszerű és könnyed.

Ha megsebesülsz akkor sem dobhatod el az életed,mert mindenkinek akad valami amiért érdemes maradni. Legyen akár milyen banális, apróságnak tűnő dolog, ha tudsz bele kapaszkodni, vagy ha ráébredsz a nagy pillanatban, hogy akad valaki aki szomorú lenne, ha téged többé nem érhetne el. Ha nem segíthetne, menthetne, bátorítana. Vagy csak épp unatkozna nélküled egy pár percre is, már nincs jogod dobbantani a földnek nevezett gyűjtőhelyről.

Rájöttem,hogy hiába mondanék le önként a kellemes érzelmekről, a szeretés és a szeretve levés már a részemmé vált. Bármennyire is küzdök ellene, próbálom elfeledni, milyen is az, legbelül vágyom rá. Reménytelenül...

Nem kellenek nagy szavak, ígéretek, beszédek. Csak annyi, hogy legyen valahol valaki akit bűntudat nélkül és szívből szerethetek, és talán ő is szeret,ha csak egy kicsit is. Legyen bármennyire messze, a legkisebb szeretetet is megérzem és a szívembe zárom. Nekem nem kell randi, meg a többi kapcsolatos izé. Sosem lelkesedtem értük. Elméleti síkon vágyom valakire,de úgy nagyon-nagyon... Értetlenül álltak a barátok, hogy miért csináltuk azt amit majd 4 éven át. Hát ezért... egyikünk sem volt kimondottan "normális" de istenemre esküszöm boldog volt, míg olyan volt. De az már a múlt, élesen adta tudtomra az élet, hogy a műsor forog tovább. Mi pedig véglegesen kispadra kerültünk. Azt mondják lépjek tovább, és keressek mást, hiszen ő is megtette. De félek az újtól, és attól, hogy nem lesz még egy olyan ember, hiszen mennyi az esély rá??? És főleg arra, hogy jó időben és jó helyen botlok belé. Azt hittem talán megtaláltam, de túl komplikált, fájdalmas és törékeny, és mivel félek, hogy csak lerombolnám azt ami eddig lett, nem teszek semmit. Várok, vágyok, remélek. Többre most nem futja...

Néha jobb,ha titok marad valami

Megtörtént az amire sosem gondoltam volna korábban. Döbbenetes dolog, lesokkolt, és csak percekig dermedtem bámultam a nagy semmibe. A sors fintoraként ez pont akkor történt, mikor kerestek. És persze,hogy lebuktam,mert nem tudtam gyorsan magamhoz térni, és palástolni az érzéseimet,mint rég. Apropó, mikor lettem én ilyen érzelmes???

Szóval a döbbenetem elárult,és persze,hogy jöttek a kérdések. Nem tudtam kitérni a válasz elől, de jobb lett volna. A döbbenet, a csalódás, és egyéb fájdalmas dolgok feltűnően jelentek meg a szemekben. Mintha a szívemben tőrt forgattak volna. Mikor támogatásra, és arra volt szükségem,hogy összerakjanak,csak rám támadtak,engem okoltak,lehülyéztek, elmondtak mindennek... Ezért azt mondom,jobb ha megtartod magadnak a dolgokat érzéseket. És elrejtesz minden érzelmet.

Kimondatott

Az emberek tegyenek bármit akkor is vágynak valakire aki úgy szereti őket ahogy vannak. Lehet mondogatni,meggyőzni magad,de ez így van. Belénk van kódolva...

A gyerekeket úgy nevelik,hogy keressék a mesebeli herceget, valamint a megmentésre váró hercegnőt. Mikor a kicsi felnő mindenkiben keresi a klisés megoldású herceget,hercegnőt. Ha szerencséd van találsz valakit aki már elfogadható közelségbe került az említett királyi személyhez aki a fejedben él. Csak az a kérdés,hogy az adott személy miként lát,hogy hol tart a saját törzsfejlődésében. Lehetőségeid pedig valahogy rávezetni a másikat,ez vagy sikerül,vagy nem. Valamint a várakozás,hogy a szeretett kedves szemei végre felnyíljanak és rád ragyogjanak,téged lássanak csak. Talán ez a pont az ami végül a halálig tartó kapcsolatot eredményezi. És ha a kapcsolat vesztésre van ítélve akkor gondolkozz el azon,hogy valóban felnyílt e a szemed álmaidból. És tényleg ő volt e a te saját herceged, megmentésre váró hercegnőd. Ha a nem egy minimális szikrája is megjelenik akkor fuss,rohanj, láss, keress,mert Ő még vár rád. Bánkódhatsz,de felesleges szenvedtetni magad, ő már rég tovább lépett és folytatja kereső útját,míg te a veszteség és fájdalom mély iszapjában hentergőzve tengeted napjaid...

Egyszer megvirrad a hajnal, és a keresett kedves végre rád pillant,hogy elveszhessetek egymás lelkében,és a jó meleg tengerében,hogy végül eljussatok a még lakatlan szigetre,melynek neve valós, igazi boldogság. Mindenkinek van szigete,csak valaki feladja mielőtt az a sirály végre jelezné neki,hogy közel a föld. Szóval ne csüggedj,tempózz tovább... Egyszer kifizetődik, biztosan...