Van úgy,hogy nincs kedved emberekkel kapcsolatba kerülni, de muszáj,mert éppen a buszon ülsz... Én így jártam, és a zenét bömböltetve a fülembe bámultam kifele az ablakon. A havas táj, ami álmosít és tompítja az érzékeid.
Hétfő reggel volt, a nap próbálkozott alkotni valamit, de a nagy és szürke felhők háttérbe szorítottak. A fák, az út a tetők és a kertek vastagon hóval voltak ellepve. Az egyik kertben egy fekete macska szökengetett a hóba, és a lábnyomai végig látszottak, kedves játékot űzött,hópelyhet kergetett. A bokor alá bebújva az ágon addig békében pihenó hó beterítette, és a kis fekete macsek ilyedten szaladt a teraszra. A busz elindult, a tömeg még jobban bezsúfolódott... Élményüket megosztó kis és középiskolások hada lepte el a mozgó monstrumot. Én továbra is a környeztetet figyeltem. A fák és házak ritkultak egy pillanatra és előtűnt a jeges Balaton képe. A nyáron szikrázó tó most szürkény árnyalatban olvad bele a horizontba. Nem lehet megmondani hol kezdődik az ég, és hol végződik a tó. Érdekes látványt nyújtott,és a hangulatos zene hatására a gondolataim szárnyaltak. Persze megint túlzásba estem, és arra kaptam fel a fejem,hogy a mellettem ülő utas feláll,hogy leszállhasson. Beértünk a városba, és nekem is le kellett szállnom. A járdán sétállva figyeltem a nyüzsgő tömeget. Aztán bejutottam az iskolába, egy más, egy új fajta környezet. Futkosó diákok, kávézó és beszélgető prof-ok, eszembe jut,hogy mikor még nem voltam ilyen helyzetben nem is érthettem mi is jó benne. Ma már sajnálnám,ha elveszteném a lehetőséget, hogy átéljem ezeket az éveket. Az élet és a fülembe szóló zene felpezsdül, és az üdvözlő mosolygó arcok életet lehetnek alvó tekintetembe, nem kell kávé, nem kell energia ital, csak az emberek feléd irányuló pozitív gondolata kell, hogy máris szebb legyen egy álmos hétfő reggel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése