Köszönöm neked, hogy felnyitottad a szemem elhessegetve ezzel a rózsaszín ködöt. Már tisztán látom, olyan szerepben akartam tetszelegni amit az élet, mint rendező nem is nekem szánt.
Ám most mégis fáj...
Legszívesebben a sarokban kuporogva, Ankhot szorongatva sírnék.
De nincs ki vigasztaljon!
Nincs ki betapassza saját magam által felsebzett szívemet.
Nincs olyan ember aki igazán Szeretni fog, Szeret, Szeretett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése