nem tudom...

Azt hittem most majd végre... annyi idő után sikerül. Ám ehelyett csak újabb fal emelkedett közénk és az idő külön telik. Volt pár nap amikor a közeledő időpont már ébredéskor boldoggá tett. De végül persze minden semmivé lett. Beleéltem magam a közös napokba. Előre lejátszottam dolgokat a fejemben amik még úgy fest jó ideig esélytelen, hogy megtörténjenek. Csalódott vagyok, valahol dühös, valahol haragos. Legszívesebben összegyűrném a papírt felborítanám az asztalt telefirkálnám a falat, hogy igen is VELED AKAROK LENNI! De ehelyett az ágyamon ülök semmittevő közönyös kisugárzással. ahogy elfojtom az örömöm, most úgy zárom magamba minden bánatom... Csak egyetlen kósza sós könnycsepp az ami végül mégis megszületik és végiggördül arcomon. Talán most így kellett lennie, talán valaki élvezi, hogy velünk packázhat...már nem tudom... nem tudom...

Mert te jobban ismersz, mint én magamat...

Fagyosabban, mint a jég, Zordabbul, mint a decemberi éjszaka -így bántam mindenkivel. És tudom, hogy néha hajlamos vagyok elveszíteni a türelmem Átlépek ezzel határokat. Igen, ez az igazság... Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat! Végig úgy próbáltam tenni, ...hogy egyedül kell lennem... De legbelül mindig is téged kerestelek. Most már elveszett vagyok nélküled. Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat! Általában jól elvagyok a sötétségben, Hagyom, had sodorjon mélyre és messzire. Olykor ellenszenvesen viselkedem De te próbáld meg kérlek a szívemet látni! Szükségem van rád! Te vagy az egyetlen aki nélkül már nem lenne semmi sem ugyanaz. Én biztos nem! Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat!

Safe Sound

Never more...

Linkin Park - Crowling

...mert nem kell beletörődni a rosszba...nem csak annyi jár...

Lista emlékekből...

Nem gondolom, hogy túlértékelnélek. Hogy többre tartanálak, mint ami vagy. Nem vakít el a szerelem és nem csak azt látom belőled/benned amit akarok...

Szeretem, hogy bármiről képesek vagyunk órákon át beszélni
Szeretem amikor elbambulunk egy pillanatra és mikor kizökkenés nélkül folytatjuk a dolgokat.
Szeretem ahogy ügyködsz a BJDkell, főleg Hanival.
Szeretem, hogy művészet és elhivatottság tud lenni számodra a Bolognai :)
Ahogy átszellemülve kevergetsz a tűzhely mellett állva.
Szeretem a látványt mikor a konyhában ülsz és az ablakon beszűrődik a lámpa fénye.
Ahogy felizzik a parázs...
Szeretem mikor kimész teáért és a fürdőköntös szinte úszik utánad. Amikor pedig visszatérsz, sejtelmesen öleli át a testedet.
Szeretem hogy különleges élménnyé tudsz tenni egy szál cigit is...
Ahogy képes vagy fázni, és elviselni a forró vizet.
Vizes hajad látványát, az illatot ami mindig körül leng, a melegséget ami árad belőled...

Szeretem a hangod, a nevetésed, amikor átvedlesz ovissá, még azt is amikor duzzogsz a takaró alatt.
Szeretem a mosolyod, az alvó lényed és az ébren levő éned...

Sorolhatnám még, de minek?! :) Talán ennyi bőven elég is, hogy kiderüljön mit szeretek annyira benned!

Lovely complex

Ákos - Mégis jó

Néha úgy múlik napra nap,
Hogy a dalok alszanak,
És hiába sírsz, hiába vársz,
Az ünnep elmarad,
Csak a magány hangja szól
A homlokod alól,
Mégis jó.

Én szeretem azt a dalt,
Amit magadról énekelsz.
Örülnél, ha tudnád,
Hogy engem nagyon érdekelsz.
Persze titkolom,
Persze titkolod,
Mégis jó.

Isten, szólj rám, ha vagy,
És ha nem vagy, szóljon, ami nincsen.
Olyan csillagos az égbolt,
Olyan végtelen a Minden.
Néha bánat járja át
Az öröm pillanatát,
Mégis jó.

Nincs több póz,
Nincs több okoskodás.
Igent mond a test,
És magasra szökik a láz.
Táncba hív egy dal,
A tüzed lángja mar,
Mégis jó.

Isten, szólj rám, ha vagy,
És ha nem vagy, szóljon, ami nincsen.
Olyan csillagos az égbolt,
Olyan végtelen a Minden.
Néha bánat járja át
Az öröm pillanatát,
Mégis jó.

Én szeretem azt a dalt,
Amit magadról énekelsz.
Örülnél, ha tudnád,
Hogy engem nagyon érdekelsz.
Persze titkolom,
Persze titkolod,
Mégis jó.

Eközben Narniában...

Kedves április... Nem kérek mást tőled, csak egy kis boldogságot...