dühöngő hisztérika, azaz én

Hülye-hülye-hülye-hülye.... Y___Y
Egy hatalmas buta picsa vagyok és kész!!!!!!!

Miért kell nekem így viselkedni?! Csinálni a fesztivált minden apróság miatt?!
Most komolyan. Azt hittem, hogy...aztán dehogy. Erre mérges lettem, mert nem az volt, mint számítottam. Majd mérges lettem rá ugyan az miatt. És végül mérges lettem magamra, amiért őt okolom a saját magam túlagyalt hülyesége miatt. Most komolyan, ez beteges.
Érthetőbben:
-írt valamit, és mondta, hogy tudom miért.
-azt mondtam sejtem, de fejtse ki.
-én gondoltam EKKORÁT, ő mondott ekkorát.
ami végül is tök logikus, ha az ember nem vágyik folyamatosan másra, hanem ember módjára logikusan gondolkodik.

Ezen persze kiakadtam, hogy miért ilyen egyszerű és miért nem olyan bonyolultan csodálatos, mint az én fejemben levő formája.

Ma meg ismét logikus dolog miatt kapom fel a vizet és köszönés helyett lelépek minden elérhetőségemről. Még a telefonomat is kikapcsoltam!!!!
Bűntudatom lett és visszaléptem mindenhova, de semmi nyoma, hogy egy pillanattal később is lépett volna, vagy reagált volna bármit.

Tök jó, hogy engem győzködnek arról, hogy tuti szeret,stb-stb. Holott én látni véltem valamit a szemében!!! Dühös vagyok mindenre és mindenkire. Mégis reménykedem, hogy...
Tessék... Megbolondulok érte, tőle, miatta... és nem, nem mondok le róla!
Barátság extrákkal?! Vagy szerető?! Nem érdekel, csak mond el, hogy gondolsz rám, ha így van. Hogy hiányzom, ha érzed a hiányom, hogy vágysz rám, ha még egyáltalán vágysz rám.

Nem az borít ki, hogy nem vagy szerelmes belém! Hanem az, hogy úgy érzem az ég világon semmit sem jelet/jelentett és jelentek.
Az az érzés hiányzik ami megvolt 1,5 évig mikor nem ismertem a hangod, csengését és a mosolyod ívét. Csókjaid lágyságát, érintésed, meztelen bőröd, bőrömhöz simulását, mikor az együttlétünk végén átölelve nyugodtunk le, és én nem engedtelek hosszú percekig téged a fürdőbe lelépni se...:) Mikor még álmaimban és napjaimban mint Riku éltél. Nem Matsuként, kit félidegen macskák gazdinak hívnak és akik miatt kiakadásod nyomán bennem hatalmas szakadásként maradt...
Azaz ember kell nekem aki mikor átölelt majd kiugrott a szívem. Akivel az együtt töltött pillanatok szebbé tették az évem. Ha vissza gondolsz 2011-re mit látsz?! Mert én téged... kabátba és sapkába vacogva. Mikor felértem a lépcsőn kiürült az állandóan kattogó agyam és nem volt más, csak TE! Szerelmes vagyok?! De még mennyire... Bánom?! Egy cseppet se... :)

egyetlen dolgot nem értek, hogy nem beszélsz hozzánk fűződő dolgokról, érzésekről, gondolatokról. mert vannak és vagyunk, ha tetszik, ha nem... a mosolygó jelekből pedig semmit sem értek!