Nem tudom meddig fog tartani mindez, de valahogy most nem is nagyon tudok a miértekre és mikéntekre gondolni.
Egyszerűen kitisztult a fejem és eltűnt a szomorú gondolatok fellege felőlem. Nem is értem miért görcsöltem és fojtogattam saját magam. Mindig azt mondogattam, hogy mindegy mit érez, pedig nem volt mindegy. Oh, koránt sem. Végtére is ami mindegy az nem bántja az embert, nem igaz?!
Saját magamat csaptam be?! Talán.
A fejemben viszont most ez a dal szól!!!! :)
Itt vagyok hajnali 2:28-kor és somolygok, mint a vadalma! :D
Rá gondolok és arra, hogy fel szeretnék jutni hozzá megint. Filmezni, együtt főzni, BESZÉLGETNI, csak úgy lógni, és persze, ha úgy megoldható sokat szeretkezni... :P
Pillanatnyilag erre váltottam, mint mondtam nem tudom meddig lesz ez így, végtére is maga vagyok a szeszélyes és szeles április.
Egy a fontos, amíg csak lehet kiélvezni a pillanatot és nem bánni meg semmit. Jah és persze sokat nevetni feleslegesnek tűnő agyalás helyet, ami csak elrontja a hangulatom.
Egy jó időre szeretnék elbúcsúzni a depresszív életszemlélettől, na meg a foreveralone léttől. Végtére is sosem vagyok egyedül... még akkor sem ha nincs velem senki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése