oda-vissza

Sok órányi elmélkedés. Látnivalók, elsuhanó világ...
A hajnal első fényét, s a napfelkeltét látni.
És várni, várni a hétvégét.
Aztán megannyi élménnyel, emlékkel
átadni az elmúltnak, ahogy elérkezik az alkonyat.

Ám a sötét még sem hoz mélabús gondolatot,
hisz most az elválás nem végleges.
Hiszem, s remélem,
nem úgy, mint legutóbb mikor féltem...

Lásd a világot úgy, mint én

Találd meg a szíved és a világ színeit!
Ne hagyd, hogy beszürküljön a csodás fény!
Annyi minden apró varázslat lapul a fák között,
lehet, hogy lehull a levél,
megfakul, de akkor is él!

édesen idegesítő zavartság...

Hosszú perceken át csak ültünk csendben.
Nem volt kínos, nem volt fájó.
Én gondolkodni próbáltam,
te vajon merre jártál akkoriban?

A szemedet néztem sokáig,
vagy épp ajkaidat.
Édes mosolyra húzódva szebbnek hatott a leghívogatóbb gyümölcsnél.
Éreztem veled a nyár jelenlétét.

Tavasz gyermeke lévén, nem-nem is.
Április bolondjaként és szeles természetként
csapott le rám a vágy, hogy érezzem ajkaidról
a nyári szellő varázslatos illatát.

Ám a szél messze repít,
szeles április rejtéjes és vad.
El sem hittem, hogy ve valóság,
s nem csak egy újabb álom vagy...

Féltem feléd kinyújtani kezem,
mert ha elérlek
kipukkan az a buborék,
s egyedül, tőled távol ébredek...

A nyár forró tüze, végül elért engemet.
Hisz ölelésed, csókod
felperzselte tétova szívemet!

most még titok...

A gondolataim kuszák és csak egyetlen dologra képesek fókuszálni.
Szeretnék írni, de nem bírok kikapcsolni.
Szól a zene, mégsem tudom hol járok helyette,
vagyis tudom jól, csak titkolom.

Most még titok, mést még titok, most még titok.
Ha érzek, érzek.
Ha fáj, fáj.
Ha félek, előbb utóbb bátor leszek!

De amit érzek az most még titok ;)

A szeretetnyelv...

Az én szeretetnyelvem az érintés.
Talán ezért is tartottam meg mindig a biztos fizikai távolságot minden emberrel. A puszik, ölelések és érintések amiktől kissé elhúzódom, meglepődöm, zavartá tesz. Hisz amikor nem várom, nem szeretném, nem kívánom, nem adok jeleket, hogy "gyere és tedd meg" érezhető hidegséget eredményez.
Ám amikor az olyannyira várt érintésben van részem, ellágyulok. Egy érintés ami képes jégcsapból doromboló sziszává változtatni.

Nem kezdeményezem az ölelést, érintést. Általában mindenki megérzi és zavartá válik e téren a közelemben. Találkozónál csak a legbensőségesebb kapcsolataimmal ölelkezem. A kézfogásom pedig tartózkodó.

Az érintés a szeretetnyelvem, ám a szeretetet nem könnyen adom. Így az érintésem lehet ég és föld. Ám aki kapja érzi, hogy hányadán is állhatunk. Hogy elfogadom, elismerem, vagy szeretem, de Nagyon!

Vad Fruttik - Nekem senkim sincsen

A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok nem is tudom
Mire jó, ha jó ez
Az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen
2x

A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen
2x

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim, de senkim, de senkim sincsen

Bár sosem ismerhettelek meg, mégis örökké a szívembe zártalak.
Bár sosem láthattalak, el mégsem feledlek.
Megfogadtam, hogy nem sírok többé miattad...
Ám ahogy e sorokat írom, a könnyeim vég nélkül potyognak!

Mikor leszál az est, a lesötétebb pillanatban érted gyújtok gyertyát.
Ne légy szomorú, ha megpillantod könny áztatta arcomat.
Könnyeim érzelmeimből fakadnak,
Szeretet, örök Szerelem melyet az első pillanattól kezdve éreztem.
Hiány, mely utánad levő űrben tátong...