A viszonzatlan szerelem arra való,
hogy
 minden reggel kicsivel több reménnyel töltsön el

ám
végül minden este kissé jobban megszakítsa a szíved

Minden végzet nehéz

Nyugalom! Ebben a pillanatban nem áll módomban siránkozni. Nem az élet zűrjeiről szeretnék írni, de nem ám...
A Minden végzet nehéz ebben az esetben nem más, mint egy film címe. Egy filmé ami elérte az újabban ritka pillanatok egyikét, hogy az elejétől a végéig le tudott kötni. Ráadásul valahol sajnáltam, hogy vég szakad a különleges világnak amit teremtett. Szeretni és szeretve lenni, ám nem mindegy, hogy ki által. A sok elvárás és megfelelés mellett vajon van esély arra, hogy megtaláld azt akit neked rendelt a sors? És ha a válasz igen, mégis mikor kell megtörténnie mindennek?!
Számít, vagy nem számít a kor? Csupán csak jó helyen és időben kell megjelenni a színen?

De vajon, honnan tudjuk, hogy ez az az idő és hely? Honnan tudjuk kiért érdemes küzdeni és kit jobb elengedni, hogy sodorja tovább a sors a saját útján?

A válaszokat nem tudom, és nem is árulta el a film sem... ám az a dal könnyeket és ugyan akkor mosolyt csalt a szívemre...

La Vie En Rose

Antika - Punnany Massif

Nekem a benzinem az enzinem,
a szájszínem a szemem szívem
Lehet az eminem a denimem, de mi nem
Nem mozgat már meg semmi hír,
hogy mi hírnek maradni real
Aki nem menő jövő akár egy jenő nevű nő
Csak azért mondok nemet 
tudod mert az igen az hosszabb
Nem figyelek semmire oda,
mert ami minnél jobb az rosszabb
Nem érdekel pár rímmaszkéta fárasztó szó választéka
akinek a beate jó de a nyelvjátéka az indítéka
Nem vágunk mi fákat csak pofákat, meg utat széleset
mi egyben tartjuk azt is ami már régen szétesett
Nem zavar ha Wc ülőke nincs fel vagy lehajtva,
nem is tudom hogy melyik a jó, 
a lényeg hogy engem nem zavar
Nem szeretem a német turistákat bevallom őszintén
Günther, házikomó hegyektől duzzad itt minden tér
nem az hogy cashem van és betartom 
számomra úgy mit sem ér,
sok erre piccserel de hova, kinek feszültök mind
Én még azt sem bírom, hogy minden úgy készül
hogy ne egyszer vegyed meg
úgyanúgy nincs így értelme, mint a megyerendszernek
nem bírom ha a nő öntudatos, karrierista csak úgy mint apa
na de metroszexuálisok titeket kicsit se bírtalak
Mert nem fáj az igazság, 
csak ha úgy mondod ki hogy nem tudod
nem az érdekel hogy elkaptak droggal, 
hanem hogy megúszod
Nem szeretem a megszokást 
azt végül mindent úgy is megszokok,
utálok befejezni aztán mégis én zárom ezt a versszakot

Refr: 2x
nem nem nem nem(6x), haverom de, haverom de heh hehe, 
nem szeretem de nektek veretem
nevem el nem feledem, mellettem tekerem 
ellenfelem senki nem lel feleslegesen nekem ezt ne

Nem szeretem hogy politika miatt az ország megint ég
kinti majmok aki nem itt él, az nem ítél
Nem számít a tekintély hogyha lány rám kéjesen tekinté'
és nem foglalkoztat ha húst eszem és valaki ezért elítél
Kár hogy a csirkemell árát a közértben fel vagy levitték,
megfőzőm de végképp telibeszarom hogy milyen a teríték
Nem foglalkoztat a megfelelés minek, hiszen egy ócska megfejtés
látszatra ítélni, elsőszóra felejtős sekélyes tévedés
Én nem éneklek olyat mindenki hétes ódákat zeng
nem játszom magam tudod felvételen, úgyis pofára megy
nem érdekel a sok csicseri, ki reggeltől estig robotol vakon 
Fosom a diplomát telibe, de kéne ezt monoton kapom
Nem indít be a diszkó sok csíra feszengő majom,
sokat iszok, lehet ebből lesz a bajom sallert ezektől kapom
Hogyha elmegy az áram akkor áll be igazán az inter'nyet,
de nem bánom ha nem szív be magába a virtuális gitt egylet
Igen is gerjedek a nemekre mert igeneket verek le,
a világ így áll kerekre, ahha kajakra 
Hisz a nemzetemben sok fasz már nemzett sok faszt
de nem bánom én a gazt, amíg a kasztja ki nem akaszt
Kiskoromban a sok rámbó áradt a csakrámbó'
Hol vannak a hősők, mi van ma hő sok meg nő sok
ezalatt vigyázom bőrőm mert a Zozo majd levadász, 
hiszen addig zarag a haraszt amíg a két paraszt kanász (golyszija)..

Múlt-jelen-jövő

Az a baj, hogy mikor végre beszélünk, úgy reagálok, mint egy fúria. Akár egy idióta házisárkány...
Pedig nem akarok támadni, hisztizni. Mindig bánom utólag, viszont az adott pillanatban fel tudnék robbanni. pl: az este mikor letudtad az unalmas jelzővel az egészet. 1,5 alatt ez mind történt, mióta nem beszéltünk?! Nem kell nekem kisregény, hisz tudom, hogy se a stílusod, se a kedved nem olyan, de...
Egyébként nem vagyok ám féltékeny bolond, csupán szimpla zakkant idegbeteg XD


Reggelente reménykedve kelek, hogy talán majd ma este...
Bármi történik tudatlanul is bennem a "kényszer", hogy megosszam veled.
Ám este nincs, hogy nem jut több, csupán a net és percek, dühít. És ebben a pillanatban máris színre lép miss hisztis p*csa... pedig próbálom visszafogni és csupán szimplán kiélvezni a pillanatokat amik jutnak, legyen az bármilyen rövidke is...


Nem téged okollak, sem magamat. Egyikőnk sem felelős azért, hogy jóformán semmilyen módon jöttek eddig össze a tervek. Ráadásul a személytelen érintkezés hatására duplán rossz a sikertelenség. -várj, ezt kifejtem-
Mikor végül mégsem jött össze a hétvége, az írott szavakat úgy értelmeztem, hogy lényegében számodra teljesen érdektelen, hogy jó formán lesz@rod, hogy megyek vagy sem. Ez bántott és elbizonytalanított, nem is kicsit. 
Erre nemrég anyud mesélt valamit, hogy valakik tartottak vissza, mert ki voltál bukva amiért apud haza térte keresztülhúzta a tervet. (ha nem ő meséli el sem hiszem...)
Hasonló hatása volt az újdonsült húgaidnak.  
Amit láttam az egészből: boldog képek, kismillió bejegyzés, történés, élmény, like, megosztás, stb-stb. velük/náluk. Eközben pedig nem beszélünk, és amikor több nap után rászánom magam, hogy végső érthetettlenségemben és elkeseredésemben megfogadom, hogy utoljára rád írok, ha nem reagálsz feladom az egészet és inkább megmaradok a reménytelen, esélytelen szerelemnél ami maradt számomra belőled te reagálsz!
Csak épp azt, hogy velük filmezel... ha pedig nem írok rád, egymás után múlnak az esték és csak bámulom a képernyőt.
Bolond módon minden egyes pillanatban azt várva, hogy talán eszedbe jutok, és hiányozni kezdek...de aztán a zöld jelzés eltűnik, bennem pedig valami megszűnik létezni arra a lélegzetvételnyi időre, míg egy könnycsepp végig nem gördül az arcomon.


Tudom-tudom, megint csak csinálom a Betti féle  hülyeségemet ezzel a hosszú bejegyzéssel. Az egyik felem bocsánatot kérne, hogy az idődet rabolom és -talán- megbántalak a szavaimmal. A másik felem viszont azt akarja, hogy tudd mindennek van következménye, még a semminek is. Mert a semmi pont valami hiánya! Esetemben pedig a Tiéd...


Azt mondod, nincs Riku, Matsu van. Akkor az a kérdés, hogy vajon Matsu életében elfér egy olyan problémás egyén, mint amilyen az a dinka csaj aki szerette/szereti Rikut és szeretné, ha lehet Matsut is?! Valamint mégis miben más a jelen a múlttól? Mi történt, ami megváltoztatott és miként formálódtál azzá ami most vagy? Mi, vagy Ki Vagy?
Nyilván valóan más, ha egyszer te magad is kettéválasztod magad...
És még egy dolog amit nem értek, hogy miért kértél a változás miatt bocsánatot?!
-Matsu életében nincs helyem
-A változásért magáért
Ha meg kellene bocsátanom amiért ma más, vagy, mint tegnap hogyan lenne jogom a szeretetedre?! Fakadjon baráti-"testvéri"-szerelmi tőről...


Ne kérj bocsánatot, mert nem akarom megbocsájtani, hogy szeretlek és szeretném, ha te is szeretnél... ez talán se nem bűn, se nem vétek :)