2013. június 6., csütörtök

Zenedoboz...


Bárcsak lenne egy zenedoboz...
Egy zenedoboz ami ezt a dallamot játszaná
Végtelenül...

Ám egyszer lekattanna az utolsó hangjegy is,
és megszabadítana a bánattól,
magánytól,
szomorúságól...

Ölelő karok zárnának egy másik emberhez szorosan
aztán együtt húznánk ismét fel, az apró fogaskereket.
A zenedoboz halk dallamára,
ketten folytatnánk együtt tovább az életet.

2013. február 14., csütörtök

My Valentin


Sosem szerettem ezt a napot, sosem voltam romantikus és ezt annyira hajtogattam, hogy majdnem én magam is elhittem. Majdnem...
Pedig ez nem így van és minél jobban szeretnék valamit annál jobban beágyazódik a fejembe, a vágyaimba, az álmaimba.

Hiszem, hogy eljön az a pillanat amikor levetkőzhetjük az utálatot. Nálam ez történt és az okozója Te vagy. :)
Persze még mindig nem vágyom nagy dolgokra, csupán hétköznapi apróságokra. Ha megtehetném elmondanám, hogy mit is jelentesz a számomra. Hogy úgy szeretlek, mint senki mást ezen a földön. Veled ébredek, veled alszom el, a telefonom a párnám alatt várva azt, hogy megcsörrenjen. Tárolva és elrejtve az üzeneteket, képeket, dalokat, emlékeket amik hozzád kötnek.

Ha megtehetném akkor egyetlen szoba jelentené a világot számomra. És ebben a szobában nagyon nagy és fontos helyed volna. A mai napon, Valentin, Bálint és a Szerelem rózsaszín giccsparádéjának a napján nem vágynék másra, mint egy közösen elkészített vacsorára és egy jó kis otthoni közös mozizásra. Akár kanapén, vagy szőnyegen ücsörögve, vagy az ágyban hol fekve, hol ülve. Mindegy hogyan, a lényeg, hogy Veled. Érintve, hallva, érezve, boldogan...

2013. február 6., szerda

A zene az segít

Az éjszaka folyamán újból volt egy kisebb kiborulásom. Nyugi, semmi komoly, csupán a szokásos Bettis izék hozták rám a frászt.
Volt egy pont amikor már csak azért bőgtem, mert basszus bőgök. Őrület, mi?!
Aztán megpróbáltam lecsillapodni, mielőtt önsajnálatom tetőpontjaként újra visszamászok a földön fetrengős világvége fájdalomba. Két dal újra és újra és újra lejátszása végül meghozta a kívánt eredményt.
http://www.youtube.com/watch?v=PQmDUEv939A

http://www.youtube.com/watch?v=vDLSlg78gFU

Nem nagyon értem saját magamat sem, és ez ijesztő. Boldognak kellene lennem, mégis úgy érzem magam, mint aki folyamatosan a bőgés nevezetű kés élén táncolna. Nem akarom magam elemezgetni, mert elég ijesztő dolgokra következtetnék alappal/alaptalanul.

Szép mi?! Így visszatérni... én mégis örülök, hogy újra itt vagyok. Ki kell adnom magamból ezt a sok mindent...

2013. február 5., kedd

A lélek tavasza

vajon eljöhet egyszer? 

Mostanában a leginkább így érzem magam, mint a képen látható virág.
Várok valamire, vagy valakire akinek sérülés nélkül, vagy legalább is minimális sérüléssel és bűntudattal megnyílhatnék.
És, hogy miért?!

Lássuk be, nem egyszerű engem szeretni...

Annyi mindent végig gondoltam már, annyi mindenről azt hittem, hogy épp jól, vagy épp rosszul csinálom amit csinálok.
Nem tudom, nem tudom, nem tudom... Nem vagyok más, mint egy sírdogáló kislány aki csak azt szeretné, ha valaki önmagáért, vagy épp önmaga ellenére szeretné.
Hiányzik a szeretet, hiányzik az érzés, hogy számítok, hogy érek valamit. Megint visszajutottam arra a pontra, hogy egyszerűen egy kis semmi vagyok. Senkinek fel sem tűnne, ha felszívódnék. Senkinek sem hiányoznék.
Egyedül vagyok, de nem fizikailag, hisz rajtam kívül még 4 ember él ebben a házban. Mégis, gyakran olyan, mintha a saját szellemem volnék.
Régen szerettem egyedül lenni, most viszont rettegek... éjszakánként alvás helyett összekuporodok és csak gondolkodom. Nem akarok senki terhére lenni. Nem akarok gondot, csalódást okozni. De nem tudok erős maradni...próbálom, de nem sikerül.
Lemondtam az írásról, mert úgy gondoltam jobb lesz, ha megtartom a sötétséget magamnak.
Azonban talán pont ez az ami lassacskán felőröl...

A férfi fán terem


A hivatalos ismertető ennyi lenne:
A párkapcsolati szakértőként publikáló Marin Frist (Anne Heche) azt hiszi, hogy mindent tud arról, hogyan tehetik egymást boldoggá az emberek. Tudománya kevésnek bizonyul, miután a vőlegénye megcsalja. Ezután Alaszkába, egy Elmo nevű kisvárosba költözik, ahol olyasmivel találkozik, amire egyáltalán nincs szüksége: facér férfiak tömkelegével.

Ám, ez korántsem fedi le a teljes valóságot. Minden spam nélkül csak annyit mondhatok, hogy gyönyörű természetes tájon, imádni valóan egyedi és meglepetéseket okozó karakterekkel teletűzdelt, reményt és csavart tartalmazó történet. :)
Jah és a garbós pasi... igen, mert van az a kor és az a típus amikor egy férfinek jól áll a garbó. Mit jól, istenien... :)



FONTOS: 

Sajnálatos módon amerikában végül lekerült a képernyőről, mert az amcsiknak annyira nem jött be. A világ többi pontján hatalmas rajongótábor persze kit érdekel?! *ideges* így 2 évadnyi szurkolás után az utolsó részen érezhető, hogy van az még tovább is és nézni is akarom, de nincs már mit...
Egyrészről szép, mert úgy zárod le, ahogy akarod. Másrészről viszont borzasztó, mert a nyitott kérdések ott motoszkálnak a fejedben és basszus, nincs happy end és így nem teljes a varázs... :,(

Valahányszor belekezdek a 17+19 X 40 percbe azonnal magával ragad és imádom-imádom-imádom :)

Minden egyes másodpercét átjárja az a bizonyos hangulat, és ilyenkor mindig úgy érzem, basszus, milyen jó is lenne egy ilyen kisvárosban és társaságban élni a valóságban... *.*

És, hogy mi mindent kaptam a sztoritól?! Nos, arról majd később... :P

2013. január 17., csütörtök

Gyöngyvér - Kedvesem ne félj

Úgy szorít az éjszaka
Hisz nem vagy már velem
Atlantiszi világként jövőnk
Nyomtalan hagyott el

Palástolt szemünk mégis sötétben bízva élt
Reméltük jövőnk egybeforr
Mint felhők, s mint az ég

Úgy vágyom légy velem
Érts meg, mint hajnalt az éj
Fájdalom szívemen
Bízz bennem kedvesem, ne félj...

Ámít a csalfa élet
A gyönyör csak bábjáték
Oly naiv és gyermek a lélek
Hisz vágyaink tépik szét

Palástolt szemünk így hát sötétben bízva élt
Reméltük jövőnk egybeforr
Mint álmok s a csillagos ég

Úgy vágyom légy velem
Érts meg, mint hajnalt az éj
Fájdalom szívemen
Bízz bennem kedvesem, ne félj...

2013. január 16., szerda

a bolha csípje meg

grrrr...grrrr....grrrr 
Úgy imádom, amikor mindig későn derülnek ki dolgok. >.<
Kedves eladó nagy nehezen válaszol kérdésre, de képet nem küld, hiába is kértem. Végül egy harmadik ember bevonásával sikerül eldönteni, hogy akkor igen, tényleg kell a gép. Leütöm, várom az üzit, semmi... Fél nappal később kapok egy sms-t az eladótól, hogy hívjam fel. WTF o_O'
írok neki emailt, hogy inkább ilyen csatornán egyeztessünk, mert 1 nyoma marad, 2 nem szívom le az egyenlegem egy vadidegen miatt.
Újabb fél nappal később küldök neki egy sms-t, hogy csattogjon már oda a gépéhez és nézze meg az emailt. Újabb 4 óra, de végre ír és közli, hogy tök mazsola az adásvételhez, szóval ha tudok segítsek. *röhögő és sírógörcs kerülgetett már, hogy megint megszívtam egy csodás partnerrel*
Kb. 1,5 percen belül dióhéjban válaszolok, de reakció semmi. A "drága" képtelen volt várni 2 percet, hátha én hülye nem viselkedem úgy, mint ő.
Éjjel 1:50-kor érkezik a várva várt válasz az adataival. És közben végre külön újabb kérés email után képeket is küld. HURRRRRRRÁ.
A gyors lezárás érdekében online bankot bevetve utalom a pénzt és írom is a választ, megint csak rekord időn belül. Másnap belépve semmi reakció, bár ez bocsánatos bűn és reménykedve várom, hogy jó hírek érkeznek a nap folyamán.
Hír az jött, én meg az asztalba verem a fejem.
A pénz sikeresen átért -mily meglepő- azonban postázni akkor fog tudni amikor Bajáról Szegedre utazik, mert ott van a gép amit eladott nekem. "A héten valamikor" ultrapontos behatárolással eddig van egy drága ígéretem. A gép meg sehol, a hó pedig esik és viszket az ujjam a fotózásért T___________T
*neméééééééééééééér hiszit produkál*

2013. január 11., péntek

szépséges Nikon

Reményeim szerint sikerül megszereznem álmaim fényképezőgépét egy Nikon Coolpix 5700 személyében.
Bár használtan, de egy rakat cuccot ad hozzá a korábbi tulaj. Szóval most szurk és reménykedés ezerrel... *.*

2013. január 3., csütörtök

csak úgy

Helló helló fiatalok :)
Nincs semmi értelmes mondanivalóm -mily'meglepő- csak szimplán gondoltam tudatom, hogy minden ok :D
Élek még és jól vagyok... hehe a zene átjár ismét és feltölt, felpezsdít.
Fuh, nem is tudom hol áll a fejem,vagyis inkább hol nem :P


Sokáig éljen a betépett hangulat, minden féle tudatmódosító szer nélkül, juhúúúúúúúú
Szeretlek titeket! (L) de komolyan... tényleg :)

2012. december 30., vasárnap

Záró akkord?! valami ilyesmi...

Olvastam egy kedves összegzést az idei évről és gondoltam én is belevágok, lesz ami lesz...
Előre is sorry, ha kelleni fog, még én magam sem tudom mi sül ki mindebből...

- Melyik volt a legboldogabb pillanat az elmúlt évben?
Mindent összevéve még mindig azt gondolom, hogy egy vallomáshoz vezethető vissza a legboldogabb pillanatom a 2012-es évből.
Nem várt, sőt nem is remélt megnyilvánulás volt egy olyan személytől akit már réges-rég óta szeretek. Egyszerre volt meglepő, megható, szívmelengető és esküszöm, majdnem kipattantam az ágyból, hogy táncra perdüljek. Ritka dolog az életemben amikor valaki beismeri, hogy esetleg számítok neki.

- Melyik volt a legváratlanabb akadály az elmúlt évben? 
Azt hihetném, hogy a távolság volna, de nem...nem. Bár nem kis akadály az a közel 400 km ami elválaszt a szívem birtokosától, de valahol magamban már elkönyveltem, egy nem túl egyszerű megoldású, de leküzdhető dologként. Azonban amit sejteni, sem sejtettem az a reakció hiánya. Szörnyű és borzasztó hatással lehet az emberre. Kifordítja magából, megcsócsálja, már-már  megőrjíti és tönkre teszi.
Agyaltam, túlpörögtem, egy hisztérikus tapadókoronggá váltam akit képtelenség levakarni. Szánalmas és borzasztó. Szégyenlem is magam. Normális helyzetben nem tettem volna hasonlót. Bár normális helyzetben nem fordult volna elő mindez...

- Mi volt a legnagyobb sikerem?
Egy név erre elegendő: Erik :)
Annyira, de annyira hihetetlen a pali, hogy az csak na. Elmondhatatlan feeling. Csak somolygok, vagy kuncogok ezerrel. 

- Milyen könyveket olvastam?
fuh... lássuk csak. Anita Blake könyveket, Vámpírakadémia 1-3(újra), Angyali vadász 1-3, Éjszaka háza 1-7, Trónok harca 1-5, mangák, P.S.: I Love You(újra), True Blood 1-9 (újra), és tuti volt még valami, de pasz :S elég boldog és világos lelkületű könyvek, mi?! :D

-Milyen filmeket láttam?
Nah, puff... Egy filmmániástól ezt megkérdezni, maga a halál :D
Úgy nagyjából ami érdekelt és idei mozi, az meg is volt eddig 2 kivételével ezek pedig a Nyomorultak, és a Paranorman, de rajta vagyok... Ezen felül elég periódikus vagyok, tehát azokat a filmeket amik megtetszettek egyszer újra és újra előbányászom. Van pár nagyon megunhatatlan film a számomra, vagy épp örök érvényű klasszikus, kötelező alapmű. :)

- Mi volt a legjobb ismeretség?
Új ismeretséget kötöttem, és még felfoghatatlan számomra ez a helyzet. Nah nem az ismerkedés :D nem, nem. Inkább a személyéhez fűződő viszonyom. Nem volt még ilyen gyorsaságú és intenzív kötődés kialakulásban részem sosem, de ez most megváltozott. És nem is bánom. Kivételesen. :D
Eli pár nap alatt feltornászta magát érdekesről, a hiányzik ha nem beszélünk-ig. És remélem tovább fogja/tudja fokozni mindezt! ;)

- Mi az amit nem bántál meg?
Hogy szavaztam 2X is Erikre az élő showban :D

- Mi az amit megbántál?
Azt a viselkedést amit néha tanúsítottam Márk irányában az elmúlt nagyjából fél évben.
Sajnálom! Komolyan. Remélem azért nem gyűlöltél meg, és nem bántad meg, hogy lassan 3 évvel ezelőtt azon a februári estén hagytad magad, hogy berántsanak a szerepbe és ezzel elindítsa az ismeretségünket.
Vagy azt, hogy közel engedtél magadhoz...

- Mi az amit nem bírsz felfogni?
Miért van az, hogy ha jó, ha rossz dolog, emlék érzés, bármi van bennem Márkkal kapcsolatban folyton a pityergés szélén táncolok?! *most is szipog épp* Tiszta ciki, hogy képtelen vagyok a könnyeimnek parancsolna ha róla van szó...

2012. december 4., kedd

Egy pasztel színű szeretet illatú padlásszoba

Nagyon-nagyon sokat gondolok rá és a vele eltöltött időre...beszélgetésekre...álmodozásokra.
Egy pasztel színű szeretet illatú meleg pokrócokkal és teával betárazott kis padlásszobában. Csak ő és én, na meg a kimeríthetetlen fantázia. Lágy és melankolikus dalok a háttérben, kint pedig minden fehér.

Vajon merre járhatsz most Alex?! Hogy lehetsz barátném?!


my dream...

Hosszú-hosszú idő óta először álmodtam... Bár akár úgy is kezdhettem volna, hogy roppant rég most aludtam ki magam rendesen és ébredésem nem a világfájdalom visszazökkenésével telt.
Vigyorogtam, mint a vadalma és ez... ez olyan szívmelengetően jó volt, hogy el sem tudom mondani. Az álom minden egyes másodperce itt pörög a fejemben, mint valami film és még most is, az ébredés után is átjár egy kellemes melegség. Mint mikor a téli hidegben takaróba csavarva ülök és bámulom a világot...

2012. december 1., szombat

Adj nekem egy angyalt

Viharos fellegek jöttek.
 Az ég háborúja dúl.
 Egymásnak feszülő erők,
 villámok cikáznak, s a szél vadul zúg...

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Szárnyak suhannak véled.
Pengék szikrákat hánynak.
Sebek nyílnak, s a vér kihull,
Egymás után angyalok hadai halnak...

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Aláhull az égből.
Vére, tolla ölelésében.
Egy angyal teste hever némán,
Ketté tőrt lándzsa testében...

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Nincs ki mentse.
Nincs ki sirassa.
Lassan felkél,
Esőcseppek a vérét mossa...

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Üvölt, könnyei arcán csorog végig.
Elindul, de nem tudja,
Merre menjen?!
Hova, meddig?

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Lábai messze viszik.
Lelke üres, teste vérzik.
Egy fény végül mégis megfogja,
Megáll és nézi Őt... A halandót, ki szívét elrabolja.

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Az ablaknál állnak mind a ketten.
Nézik, nézik hosszan egymást.
Felteszik a kérdést:
Vajon mit kellene most tennem?!

Itt vagyok! És Te hol vagy Angyal?!

2012. október 29., hétfő

Gyönyörű cicuskám













Nem akarok kemény lenni
Nem akarok erős lenni
Nem akarok érzéketlenül tovább lépni...

Nem akarom így jegyezni
Nem akarok feledni
Nem akarok az utolsó rossz emlékkel tovább élni...

Szabadon szeretnék érezni
Veled Örülni és Sírni
Hozzád bújni és az illatodban elveszni...

Selymes melegségedben melegedni
Hangod nyugalmában megnyugodni
Gyönyörű bundádat érezni simítani, csak simítani...

2012. szeptember 26., szerda

Én csak egy...

...
álmodozó
vidám
elvont
cukin dinka
perverz
önfejű
makacs
érzelmes
SZERELMES
idióta
állatimádó
zenerajongó
gyűjtögető
karkötőmániás
filmfüggő
idézetgyáros
fotózni imádó
pörgős
komolyan komolytalan
komolytalanul komoly
mosolygós
esőben sétálós
ablakon kibámulós
mesemániás
fantáziadús
szerepjátékos
álarcot viselő
fűben fekvős, felhő bámulós
rácsodálkozós
családszerető
bújós
barátkozós, de nem érintkezős
szomorúan egy számot hallgatós és fotónézegetős
egyedülmikornemlátsenki táncolós
hintázva énekelős
naiv
ragaszkodó
szeretetigénylő
pöppetegoista
zenére főző
gondoskodó
más szemmel világot tekintő
bjd fan és gyűjtő
rajzolni nemtudo, de szerető
több személyiségű
túlagyaló
közép magas
duci
kék szemű
most vörös hajú
lány vagyok....

2012. szeptember 8., szombat

Egy kihalt vár hercegnője

A csendes folyosón még a légy sem zümmög. Lépteid visszhangját zengik a falak. Akár egy ódon sírbolt, mi magába szív, elhagyod valaha is eme falakat?! Várat építettél magad köré, várva hős lovagot. De mi lesz királyságod sorsa, ha a harcos önként elbukott?
Szobád falai megannyi könnynek voltak már szemtanúi. Millió elsuttogott szó, de minden hiába, hisz nincs ott senki más csak te és elborult agyad teremtett világa.
Vársz, vagy kilépsz?
Ez most a kérdés. Ám a választ senki sem mondja. Vajon érdemes elhagyni életed őrületes börtönét?
A válasz a csupasz csizmád kopogása.


***

Ugyan bolond halandó, hát hová is mennél?!
Menj, míg mehetsz! Rohanj, s ne félj!


kip-kop, kip-kop... Eső cseppek tánca járja be a néma szobák ablakát.
Milliónyi vízcsepp lejti, harsány, ám rövidke nászát.
A világ nem vágyik több őrült személyre,
így hát halandó, jobb ha nem állsz halálos sorsod útjának elébe.

Fallen Angel

Tegnap még repültél...
Ma már csupán zuhansz.
Szárnyak nélkül mivé válsz?

Vak szemeidből véres könny csorog,
hiába keresed
Hátadon nem találsz egyebet

csupán
az
angyalszárny csonkot...

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, előkerül egy réges-régi fénykép; felcsendül egy évek óta n
em hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül, váratlanul ...
Az igazság az, hogy szeretem!
Csillapíthatatlanul szeretem...
Az első pillanattól fogva.
Akkor is szerettem amikor esküdöztem, hogy nem is...
Nem tehetek róla, csak érzem...



2012. augusztus 27., hétfő

A viszonzatlan szerelem arra való,
hogy
 minden reggel kicsivel több reménnyel töltsön el

ám
végül minden este kissé jobban megszakítsa a szíved