Az éjszaka folyamán újból volt egy kisebb kiborulásom. Nyugi, semmi komoly, csupán a szokásos Bettis izék hozták rám a frászt.
Volt egy pont amikor már csak azért bőgtem, mert basszus bőgök. Őrület, mi?!
Aztán megpróbáltam lecsillapodni, mielőtt önsajnálatom tetőpontjaként újra visszamászok a földön fetrengős világvége fájdalomba. Két dal újra és újra és újra lejátszása végül meghozta a kívánt eredményt.
http://www.youtube.com/watch?v=PQmDUEv939A
http://www.youtube.com/watch?v=vDLSlg78gFU
Nem nagyon értem saját magamat sem, és ez ijesztő. Boldognak kellene lennem, mégis úgy érzem magam, mint aki folyamatosan a bőgés nevezetű kés élén táncolna. Nem akarom magam elemezgetni, mert elég ijesztő dolgokra következtetnék alappal/alaptalanul.
Szép mi?! Így visszatérni... én mégis örülök, hogy újra itt vagyok. Ki kell adnom magamból ezt a sok mindent...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése