2011. december 31., szombat



Csak, hogy ne 13 bejegyzéssel búcsúzzam decembertől. :)
Ízlések és pofonok, avagy két szakács egy konyhában! :3

Amikor felvidít mások boldogsága

Úgy tűnik a boldogság is tud ragadós lenni, nem csak a bánat.
Nagyon várt fejleményekről kaptam hírt és a felvidultsága, reménye és minden pozitív kisugárzása rám is átragadt.
Remény...álmok...vágyak...tervek...kívánságok...
Egy új év, új képlet. Régi és új remények...
Nagy sóhajtással lépjük át az év záróvonalát, hogy aztán megszépülő és fakuló emlékeink éljenek arról ami talán igaz sem volt... :)
sok-sok szép új emléknek valót! ;)

2011. december 24., szombat

Boldog Karácsonyt!

2011. december 20., kedd

Leesett az első hó...



Ha akarom, ha nem utolért a havazós, forralt borozós, együtt sétálgatós, beszélgetős hangulat...
Egyszerűen jó lenne valakivel eltölteni egy napot így. Hogy végül hideg és piros orral, átfagyva, de mégis boldogan szakadjon meg a varázslat. Egy jó nap, jó hangulat.
Miért olyan nehéz kivitelezni mindezt?!
Régen mikor még nap, mint nap találkoztunk, mikor még együtt jártunk iskolába megoldható volt...
Hiányzik sok-sok ember, sok-sok arc hang... Helyette megmaradt a fakó emlék és vágy...
Leesett az első hó, de mos valahogy nem varázsolt el, mint máskor.

2011. december 17., szombat

Sohasem


Ráébredtem, hogy sohasem lehetek az amit várnak tőlem.
Sosem leszek normális ember...
Sosem láthatom úgy a világot, mint mások,
és sosem...sosem fogok tartozni sehova sem...

Senki sem lát úgy ahogy én.
Senki sem érzi a vihart szívem tengerén.

Sohasem lesz senki aki az utolsó pillanatban fogná a kezem.
Sohasem ejt könnyet, ha létezésem emléke felidéződik benne...

‎...Mikor arra ébredsz, hogy fázik a szíved elgondolkozol, hogy ez lenne az életed?!...

2011. december 15., csütörtök

‎"Ráébredt, hogy egy férfi és egy nő egyesülése többet jelent a kölcsönösen nyújtott testi gyönyörnél. Bizalom, türelem, nagylelkűség és az örömszerzés vágya jellemzi. És az a csodálatos, mámorító tudat, hogy a társa akkor is ott lesz mellette, amikor felébred."

Közel egymásoz 2. (+18)






2011. december 9., péntek

őrület, csak saját felelősségre

Mehetnékem van...
A holdat bámulva az elmém szárnyalva fut az örökké zöldülő lombok alatt. Valamelyik életemben farkas lehettem, mert ez nem kósza képzelődés.
Egy dal egy sora visszhangzik a fejemben. "A napba nézek és fázik a szemem, látom amit te NEM!"
Nem tudom kifejezni szavakkal azokat a benyomásokat amiket érzek. egyszerűen nem vagyok képes megjeleníteni. Nem megy.
Másként látom a világot és ez talán örökké elválaszt majd a normális léttől?!
Egyáltalán akarok normális lenni?!
Milyen áron? Mit veszhetek egyik vagy másik választással.
Nem tudom. Kérdések kérdések hátán, de válasz egy se.
Belefáradtam az egészbe. Hogy nem szeretem magam, hogy más sem szeret, hogy nincs semmi az ég világon, csak kattogó fogaskerekek.
Ha megbolondulok tuti, hogy felnyitom a koponyámat...

Képtelen vagyok színészkedni. Sosem ment túlságosabban. Még egy orgazmust se tudok színlelni, pedig ott csak jóformán nyögni kellene. Cinkes ez az egész.
Vajon, ha bekattanok és vége mindennek valaki rátalál erre... Lehetne egy szánalmasan vicces vígjátékot írni belőle? Kétlem.


Emi cica, bár nem is tudom miért pazarlom rá a karaktereket. Szóval miss Kampós orr terhes. Danitól tudom, de nem értem vele miért kellett közölni a hírt. Mindenesetre a csaj bejelölt még face-en is holott sosem csíptük egymást. Kár szépíteni, a kevés emberek egyike akinek a puszta létezése is irritál néha.
Szóval terhes, ha belegondolok nem nagyon meglepő, végtére is hogyan kellette magát az osztálytalálkozón is. Sztücsök >__<
Mondtam Daninak, hogy sajnálom a gyereket amiért olyan anyja lesz... Dani csak annyit reagált rá, hogy ha örökli az orrát, Keszthelynek lesz saját egyszarvúja :D
vagy 10 percig ezen szakadtam. bolond egy pasi, de imádom. 5 éve volt rá, hogy örökre beleírja magát a múltamba, persze csak mint barát.
mennyi- mennyi közös emlék...

nagyanyámat elnézve már erősen meggondolom azt a kijelentést, hogy "ezt sosem fogom elfeledni" egyre inkább nagy és üres szavakká válnak. Furcsa, hogy már mióta nem jelent számomra semmit sem. :/ gáznak kellene éreznem, de valahogy mégsem megy... nyíltan a halálomat akarta, ki akarta törölni a létezésem is. ezek után képtelen vagyok szeretni őt. ha ez rossz emberré tesz, akkor rossz vagyok.

Nem találom a helyem... mehetnékem van... egy dal sora visszhangzik a fejemben... és a tik-tak, tik-tak... ketyeg az életem rugója...

2011. december 4., vasárnap

Hetek óta megtorpanok, ha szerelmespárokat látok az utcán. Csak bámulom a végtelennek tetsző csókjaikat, szenvedélyes veszekedéseiket, nézem a láthatatlan köteléket, mely ott feszül rajtuk, idegeik között. Nézem őket és bölcs mosollyal elhallgatom a vérembe szivárgó fájdalmat..

2011. december 1., csütörtök

Művészellátó én így most szeretlek!

Nagy Lavu-Lavu van most! *-*
Végigmásztam a várost, hogy találjak festővásznat, de hiába. Végső elkeseredésből végül úgy döntöttem teszek egy felesleges próbát a művészellátóval is.
Nos igen, nem megbuggyantam itt eddig ez volt a normális állapot. Ugyanis BÁRMIT is próbáltam beszerezni a művészellátóból neves egyszerűséggel nem volt. Vagy még nem is hallott róla szegényem.
Span volt a srác, mert mindig jót szórakoztunk azon, hogy "nem tudta kielégíteni a művészi vágyaimat" :D

Nos kérem *dobpergés*
Kicserélődött az egész *-*
Az egy dolog, hogy közeleg a karácsonyé s mindenkit utolért a hangulat. De amit én ma éreztem az bármilyen karácsonyvárásnál jobb volt :D maga a földi mennyország egy kicsiny boltba...
Új pasi van a boltban aki nem csak, hogy tudta mit keresek, de ki is tudott szolgálni. juhúúúúúúúú (L) <3
Plusz amikor lekicsinylően nyilatkoztam a terveimről még egy biztató monológot is kaptam tőle aaaaaaaaawwwwwwww =*w*=

Minden szép, még ha nem is...

Úgy gondoltam szót sem érdemel, de valahogy mégsem tudom kiverni a fejemből.
Amúgy is egy agyalós idióta vagyok aki képes túlpörögni mindenen. Erre ráadásul jön ő és totálisan elbizonytalanít.
Tudom, hogy nem ismeri és úgy mond ítéletet róla, én meg vagyok olyan marha, hogy felveszem. De bizonytalan vagyok és túl könnyen áttörhető a páncélom most ezen a téren.
Az, hogy felvettem a bántását és ezáltal tökéletesen tropára vágtam magam és a múlt hetem nagy butaság volt. :(

Azt hiszem az lesz a legjobb, ha többet nem beszélek másoknak az érzéseimről. Vissza kell vennem a maszkot és csak annyit mondani, hogy minden szép!

A másik pedig, hogy jó lesz megszakítanom pár kapcsolatot bizonyos emberekkel...