Nightwish-Kuolema Tekee Taiteilijan

Kerren vain haaveeni nähdä sain
En pienuutta alla tähtien tuntenut
Kerran sain kehtoomi kalterit
Vankina sieltä kirjettä kirjoitan

Luojani, luoksesi anna minun tulla siksi miksi
lapseni minua luulee

Sinussa maailman kauneus
Josta kuolema teki minusta taiteilijan

Luojani,luoksesi anna minun tulla siksi miksi
lapseni minua luule

Oman taivaan täbbe loin
Anna minum päästä pois

várjuk már...

Igen-igen... Supernatural póóóvaaaa :)

És jan 21-én végre folytatódik, mert két hónapos karácsonyi szüneten voltak... és annyi idejük volt, hogy mindketten eljegyezték a barátnőjüket. T_T'

Legyetek boldogok srácok!

Ha mégsincs szerencsétek,mi akkor is várni fogunk rátok... nah jóó ez gonosz,de igaz.

Dean és Sam Winchester for ever! na meg apusuk és a kis angyaluk is :)

nem jön álom...

Reggel hajnalban kellene kelnem,hogy időben beérjek a stat vizsgára.Ám én valamiért képtelen vagyok most aludni. Nem para, inkább hiányzik a jóéjt puszi, vagy az esti mese... :)
Ha már a puszi nem kivitelezhető, max ha beválalom a kutya csókos ajkait, ami kissé szagos... De az eredmény garantált k.o., vajh' felébrednék tőle reggel időben? XD
Már csak 1-2 hét és vége a vizsgaidőszaknak. Már várom, végre privát és félretett dolgaimmal is foglalatoskodhatom, mint pl: nyomtatás, szabásminta keresés, animézés,odaát nézés -jan 21 érkezik az új ep ^^- és-és-és mindenféle jóó és fantasys dolog...
Azt hiszem néznem kellene egy pár Avatar ep-et, az segít mostanság, Csongi hangja álomba ringat, és tényleg álmodom egy ideje. Nem emlékszem sokra, de azt érzem,hogy jó álmaim voltak. Bosszantania kellene,hogy elfelejtem?! Már megszoktam, csak azt nem, hogy álmodom, ugyan is valamiért nagyon ritkán, kb telehold idején, de akkor is 1-2 éjszaka vagyok képes álmodni.

Nah jóó vége...várom a hét végét, pedig még el sem kezdődött, és itt ülök vasárnap 23:18-kor azon filózva miként tudnék aludni... ez azért beteges valljuk be XD
Szóval megyek avatarozni, és utána Oyasumi nasai minna! ^^

The Islander

And old man by a seashore
At the end of day
Gazes the horizon
Wish seawinds in his face
Temptest-tossed island
Seasons all the same
Anchorage unpainted
And a ship without a name

Sea without a shore for the banished one unhead
He lightens the beacon, light at the end of world
Showing the way lighting hope in their hearts
The ones on their travels homeward from afar

This is for long-forgotten
Light at the end of the world
Horizon crying
The tears he left behind long ago

The albatross is flying
Making him daydream
The time before he became
One of the world's unseen
Princess in the tower
Children in the fields
Life gave him it all:
An island of the universe

Now his love's memory
A ghost in the fog
He sets the sails one last time
Saying farewell to the world
Anchor to the water
Seabed far below
Grass still in his feet
And a smile beneath his brow

This is for long-forgotten
Light at the end of the world
Horizon crying
The tears he left behind so long ago

Nightwish

Távoli északon, messze bár mégis velem...

Mindig is vonzott észak. A természet vad ám gyönyörű harca az időjárás viszontakságaival, a különös lelkületű északi emberek, a zene, a történet, szóval sokminden. És már jó ideje egy okkal több, hogy vágyakozzam a kelták északi jeges világába. Ez pedig egy olyan személy akihez foghatót talán sosem lesz alkalmam mégegyszer megismerni. A legnagyobb kérdés viszont az, akarok e megismerni mást, vagy örökké, és még azután is ragaszkodjam hozzád. Ha hallagtom a zenét, vagy kinézek a havas tájra máris hozzád repül a lelkem és a gondolataim.

Csak a végső lendület kell, hogy elrugaszkodjam a szirt széléről, és suhanva ereszkedjem a túlpartra, hozzád, és észak büszke népéhez. De félek...félek ugrani, nem azért, mert nem bízom abban, hogy elkapsz, vagy,hogy lezuhanok. Nem tudom megmondani mi is az oka, de még várnom kell, talán egy jel érkezik, és vele együtt a végső eltökéltség.

"ugorj-ugorj-ugorj, s én elkaplak, szorosan átölellek meg ne fázz, és vigyázok rád, míg kéred, vagy míg elég bátornak nem érzed magad, hogy szabadon szágúldj a természet vad szépségében. Fel egészen a legvégső peremig, és ott az északi fények a tanúi lesznek mennyire szeretsz,szeretlek. Kiáltod a nevem és én ott leszek veled!"

el kellett vesszelek, hogy rájöjjek fontos vagyol

Alex és Yumi rajza az Ezüst farkas című írásomhoz.
Mikor megpillantottam a képet, teljesen és egyből beleszerettem! Arigatou, hogy megalkodtad nekem azt a csodát ^^

A távolság néha megmutatja mi is igazán fontos, vagy inkább ki. Mikor otthagyta a sulit, a mi kapcsolatunk talán akkor kezdődött igazán. Mára már nee-chan kapcsolatot ápolunk, és ő az aki "helyrepofoz" vagy éppen alkap, ha zuhanok a hülyeségem hatására kialakult katasztrófa szakadékába. Barátnő, lelkitárs, és már-már testvér. Ez vagy nekem te. Akinek a művészete életet ver a soraimba, aki megvalósítja elképzelésemet egy-egy karakter, vagy történet pillanatképéről. És főleg egy olyan személy aki megmutatja milyen is az aki nem fél az ismeretlentől, aki mer lépni az újdonság felé, és legfőkép mer élni. Biusz én így szeretlek. Flúgosan, szókimondóan, világosan látón, és igazi családtagként, ahol nem számít ki kinek a vérrokona, mert egy magasabb dolog kapcsol össze minket! Maradj ilyen, a világnak kellenek az ilyen emberek!!! de főleg nekem...

Wiw..msn..barát..levelezőpartner...

Egy furának tűnő gondolat után írtam egy lánynak, ő válaszolt is, és kiderült, hogy sok közös favoritunk van az animék világában. A "beszélgetések" során sok közös lett köztünk, és bár a valóságban nem találkoztunk még, Asu-t is az életem részének tekintem.
Na meg önző mód az egyik dvd beszerzőmnek is, amiért nan-nan hálás vagyok! ^^

Sok átüzizett óra után egy másik elérhetőségen keresztül is tartjuk a kapcsolatot. Ez nem más, mint a klasszikus levelezés, ami elrakható emléket jelent számomra.. Sok doldot tőle tudtam meg, és mégtöbb dologban azonos a véleményünk, helyzetünk. Ez olyan jó érzés, hogy mégsem vagyok egy fura lény a világban aki egymaga küzd, és hülye elképzelései vannak. Szóval ajigatoo, hogy rádöbbentettél, a különcségem mégsem annyira eltérő mástól. Mi csak rossz helyen és/vagy rossz időben léptünk be az élet körforgásába, de megtaláljuk az utunkat! Ezt hidd el nekem! :)

Találka egy ismeretlen ismerőssel..

Az online kapcsolat kiszélesíti a világot. Ezt míg nem volt netem nem hittem el teljesen. Az aktív részvétel egy internetes ismerőstárolóban új kapcsolatok tárházát nyitotta meg számomra. Főként "kéregetés" céljából kerestem meg embereket. Igen, új voltam és tapasztalatlan a letöltések, rendelések, és anime-manga szerzés terén. Ekkor bukkantam rá arra akit nagyon megszerettem, és hosszú idő után sikerült is találkoznunk. Alex volt az, a nagy japán szerető lány akit látatlanul is barátnak neveztem. Sok meglepetéssel szolgált nekem, mikor elmondta mit tanul, hogy japán nyelvórákat vesz,de az egyik legnagyobb meglepetést akkor okozta, mikor bejelentkezett Shibuyaból. ^^ Bár utána is naponta fent volt, én nem írtam rá, nem akartam zavarni... Aztán haza érkezett, és ismét ott folytattuk, ahol abba maradt, msn és csevegés.

Végre elérkezett a várva várt nap. Az első conom... Több okból is kis gyomorideg volt bennem. Az új élmény, és főként amiatt, mert megbeszéltük, hogy találkozunk. Mint egy első randin eskü, úgy paráztam. Be kell vallanom, féltem, hogy csalódni fog, mert valamiért mindig ez történik velem. Az emberek másra számítanak, vagy éppen én szúrom el, és Sayonara...

Tömeg, hőség és izgalom...Alex pedig sehol, és az emereket pásztázva megpillantottam a fekete kalapot, és a klassz csajt aki viselte. Rukinak volt beöltözve, bár be kell vallanom akkor ez nem túl sok támpontot adott volna. Elmentünk egymás mellett...Egy pillanatra arra gondoltam megyek tovább, de a testvérem, és a barátnőm észrevették, hogy megtorpantam.
Visszafordultunk, és már tényleg remegő lélekkel mentünk feléje és barátnője felé.
És ő...mosolyogva fogadott, szeretettel. Hatalmas szikla alól szabadult fel a szívem. Bár nem töltöttünk együtt sok időt, de az a találkozás, a hangulat, maga a con varázsa a nyaram legjobb napjává varázsolta azt a szombatot. Köszönöm ezt neked, hogy megismerhettelek. És ha valahogy,valamikor egyszer tudom viszonozni azt a szeretetet ami felőled sugárzott felém, már boldog leszek. Arigatou...arigatou... :)

Ardelia atyja

Akadnak olyan emberek akik valamiért megfognak. Vagy jobban mondva egy idő után kötődni kezdek valamilyen szinten hozzájuk. Ő is egy közülük, bár személyesen nem találkoztunk, és nem is nagyon ismerem. Volt egy online nevelde amiből lett egy másik. Ott "találkoztam" vele először, és be kell vallani így utólag jócskán félreismertem. Szerkesztő voltam azon az oldalon, ő pedig egy nevelő aki kitűnt a tömegből. Egy fantasy-n nevelődő kisfiúnak gondoltam, de rá kellett jönnöm, ha korom alapján engem nőnek neveznek, akkor ő igazi férfi.
Az oldal megszűnése után, alternatív csatornán jutott el hozzám a hír, egy fantasy nevelde atyja lett, és én valamiért beregisztráltam. Megtetszett az oldal, az emberek, és az egész ami körüllengte az overlordot. Szerkesztő lettem, az ő társszerkesztője. Segítségek jöttek és mentek, de valami állandó maradt. Ő. És az, hogy meg akartam ismerni, ki is rejtőzik a név mögött Aynopok. Ekkor döbbentem rá mennyire más mint képzeltem, de már nem bánom, hogy magam ellen döntve válaltam az új személy és dolgai felém áramlását. Örülök, hogy vagy főni! :)

vizsgára várakozva

hajnalban keltem, hogy a hó- és egyébb okok miatt beérjek a 8:30 kor kezdődő vizsgámra. Szarul ment... És ráadásúl az egyetlen busomat is lekéstem amivel értelme lett volna hazamennem.
Így most várakozok, hogy végre elüsse az óra a 13 és mehessek ismét vizsgázni, de már egy másik tantárgyból. Szép kis nap... "És még nincs fél 12..." ^^

hősöd és a legfőbb bűnös

Pár hete a menedzsment órán a prof feltett egy kérdést. Mindenki válasszon magának a magyar történelemből egy személy, akire hősként tekint.
Értettem a kérdst, mégis fejtörést okoztam saját magamnak...
A legtöbben költők, és nagy emberek nevét mondták be, én inkább jobbnak láttam azt mondani, hogy nincs. Tisztelem a nagy neveket, mint Petőfi, és társai, de számomra egyik sem hős... Az én választottam Kovács Ákos, a hajdani Bonanza szeretnivaló énekese. És az indokom?! Az ő dalait hallgatva nőttem fel, és a fiatal korom egyik legnagyobb emléke, mikor eljutottam az Egerszegi koncertjükre, hát ezért. Ő az életem híres hőse.
Nem szégyenlem, sem őt, sem pedig a választásomat, csak ott annyira eltérőnek éreztem magam a csoportom tagjaitól, hogy talán beijedtem, hogy kiröhögnek, vagy valami.

Egyébként az "elemzés" azt hozta ki, hogy az átlag magyar számára sok idő kell ahhoz, hogy valakit a történelmünkből hősnek kiáltsunk ki. Míg a bűnösnek kikiáltott -főként a rendszerváltás és napjaink- politikusait mondták a legtöbben, egy embert kivéve, ő Koppányt nevezte meg, mert szerinte már ott elkezdődött a ketté szakadás. Ez érdekes gondolat, de sajnos kiderült, hogy történelmi vonatkozás helyett az István a király rock operára gondolt...
viszont a hős kérdésre adott válaszom akkor azt jelentené, hogy nem vagyok átlag magyar? Vagy tényleg ennyire eltérne a gondolkodásmódom a többiekétől???

amit kellene, és amit teszek...

A vizsgáimra kellene tanulnom, e helyett itt ülök, és zenét hallgatva gondolataimat írom le, hogy aztán soha senkinek sem mutassam meg... Fura, régen eszembe sem jutott volna, hogy blogot írjak, vagy másét olvassam, ám akadt egy nagyszerű ember akit barátomnak tekintek, és az ő blogját olvasgatva valamiért elfogott a hév...
Szóval Arigatou Alex (Ruka) és remélem nem lesz túlontúl gáz a pár bejegyzésem.

Ha már a tanulást említettem, felfedem a titkot. Egyetemre járok, ráadásul a Pannon egyetem Georgikon karára a Gazdaságtudományi tanszékére és ott is Turizmus, vendéglátás szakos vagyok. Most választottam szakirányt ami a vendéglátás szervezés rögös utain fog elkalauzolni remélhetőleg valami értelmes jövő felé.

Nincsenek nagy céljaim, vagy álmaim. Jobban mondva nem éppen valósághűek, de egyenlőre nem érdekel. Szeretem a naiv és fantasy dús képzelgéseimet, amik bár kissé furává, lökötté, de egyben "különlegesebbé" is tesznek. Ez van... gyagyásnak lenni sem rossz éppen :-P

Ardelia

Hogy miért is ezt a nevet kapta a bolg?! Hmm nem is igazán tudom... egy kedves ember fantáziájának szüleménye, és ugyancsak neki hála részese lehetek a megtestesülésének. Hála, öröm, reklám, vagy csak az elnevezésből fakadó probléma, miszerint nem tudok kitalálni egy jól hangzó nevet sem?! Ezt sosem tudjátok meg, és szerintem én sem... :)