Azt hittem az élet igen is lehet tündér mese. Mikor felnő a szutykos kislány a világ egyszer csak a fejetetejére áll,és a rózsaszín ködben megjelenik tündérkeresztanya és a tökből hintó lesz,az egerekből pedig lovak. És ebben a valós mesében Hamupipőke nem fut el éjfélkor,hanem marad a herceggel és az első pillanatban máris happy end.
De az életben nincs maradandó tökhintó, az egér lovak pedig beszorulnak a lyukba és éhen halnak. Az élet csupa realisztikus dologból tevődik össze. Az olaj kiömlik, a repülő lezuhan, a vonat kisiklik, a szív összetörik. Hibáztassuk a mesélőt,mert dadog és a mesénk megakad a lencse-hamu résznél?! Vagy az illusztrátort aki világfájdalmát pont a mi mesénk rajzolásakor élte ki?!
Ha valaki rájönne,ossza már meg a többi könyvvel is,hogy megváltozzon a sok mese kimenetele. :)
Az én mesémben volt herceg,és még fél királyság is. Aztán egy napon,hogy a gonosz mostoha,vagy épp csak valaki másnak tényleg akadt tündérkeresztanyja,ki is tudhatja... Szóval a herceg fakó lován a szutykos lány háza előtt elvágtatva helyette másnak adta királyságát,s fele házát... A szutykos lány nem akart királyi pompát, sem birodalmat...ő azt hitte,hogy a maga egyszerű módján szeretetet adhat és kaphat. És ennyi elég lehet a boldog véghez.
De hát még Fióna és Shrek sem ért boldog véget... :D
A szutykos lány marad naiv, és reménnyel teli,a herceg pedig a hercegnével és a kis trónörökössel talán boldog véget érhet. Mert egy történetben kell,hogy legyen happy end, még ha nem is épp a főhős és boldogan,míg meg nem hal.
És,hogy mi a tanulság?! Ha nem hiszed,ne fuss utána. Rosszabb,ha utoléred és kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése