2012. július 28., szombat

Elvinnélek


Lehet, hogy ismersz annyira, mint senki más, azonban még te sem tudsz mindent rólam.
Egyszer elvinnélek egy sétára. Egy sétára a világomba, hogy megértsd a működésem...

Akkor ez egy alkalommal neked kellene az én tempómat felvenni. sok időt kell rászánnod, mert hozzám a kell. Energia és sok-sok idő...

A más tempó csupán a kezdet. Rámutatnék azokra a dolgokra amikre magadtól talán sosem emelnéd a tekinteted. Meglátni azt a világot ami mindig is volt, csupán az emberek -még te is- elsiklanak felette.

És ha már látod...Ha már igazán látod, még mindig kell egy kis kitartás! Hisz látni nem elég amíg nem érzed, nem fogadod be, úgy mint a világom Téged!

Ahogyan a világom, úgy én is...
Ahogyan én, úgy a világom is...

Több egy egyszerű dolognál! Mindennek van múltja, jelene, jövője és története...

Lehet, hogy számodra ez nem nagy dolog,
de nekem
a világom amit másnak nem... sohasem mutatok!

Élet


Esetemben az álmoknak színük van.
A hangoknak, illatuk.
A képeknek, ízük...


Az esőcseppek ázott föld illatával töltik fel a tüdőm.
Mezítelen bőröd látványára, ajkaim csókod ízétől bizsereg.
A könny áztatta természetben, 
istenségek tekintetének kereszttüzében,
lehull a lepel szemérmünk menedékéről...


hogy a forróság egybeolvasztva megteremtse azt,
amit úgy hívnak


Élet.

2012. július 27., péntek

Semmi az ég világon


Amikor megkérdezed mi van velem, 
azt mondom semmi.
Pedig esetemben, pont, 
hogy a semmi a Valami!
Valaminek a hiánya...

Lehet, hogy épp neked!

Hisz, ha kérdezned kell,
azt jelenti,
nem
vagy
velem!

Akkor pedig biztosan
Hiányzol nekem! 

Féltékenység?!


Mielőtt újra megvetően konstatálod, hogy a saját világomban élek, gondolkozz el!
Vajon tényleg az zavar, hogy így élek?!
Vagy inkább az, hogy te nem??? :)

Örökké nem eshet


It can't Rain all the Time.

2012. július 24., kedd

Mézzel

Szétfeszülő combjaim között
hömpölygő csodámba temetett
arcod, mohón vész el,
mikor éhes kínzó kéjjel
felsiklik a négy fal visszhangja,
mézzel csendesítesz,
édes ízét
lágyan csorgatod ajkaimba.

Valóczy Szilvia

csak egy ölelés


Olyankor elsötétül minden...
Csak a vágy éget,
mit két kezed csihol,
ha melleimet érinted.

Mindent kéjbe burkolt.
szerelmes érintésed
megrezzent bennem
egy aprónyi sejtet
Éhessé tesz, ahogy
testem körül
kígyózó karjaid
felkavarják a teret
és én lassan ringatózva
köszönöm meg
nyakam ívére emelt
csókjaid...