A buta lány levele, mert mindig butaságot követek el...

Nem az a bajom, hogy nem "törődsz velem". Valahol totálisan és világosan érthető az, hogy a barátaiddal töltöd a szabadnapodat. De tényleg. Nem kell tőlem engedélyt kérni előzetesen, hogy is kellene?!
Valahol azt vártam, hogy ha legalább nem is beszélünk, hagysz egy üzenetet...mondjuk azt amit tegnap este írtál. 4nap függvényében 10 másodperc nem lett volna olyan elképesztően sok.
Fel bírtam volna fogni. Azt nem mondom, hogy nem esett volna akkor is szarul, de ez már az elmebeteg agyam és egyéni szociális problémám függvénye. Mert ez már a nyuszika és a sapkája kategóriájába esik. Ha van, az a baj, ha nincs akkor meg az... Ha szólsz, hogy mi is a helyzet, azt is túlkomplikálom, de így meg pláne azt tettem. Ezzel nem lehet mit tenni, ilyen vagyok sajnos. :(

Féltékeny volnék?! Igen, ezt beismerem. De nem abban a formában ahogy "várható lenne"...

Az, hogy időtlen idők óta nyüszörgök neked képért az egy dolog.
Az, hogy velük feszítve pózolva és sugárzó happységgel fotózkodsz az egy másik.
Viszont a tudat, hogy míg velük látványosan boldog vagy, addig velem megesz az unalom.
Hiába próbálkozom mindenféle dologgal, az eredménytelenség szabályosan megőrjít!
És ez az ami elszomorít... :(

Vajon fele annyira is érezted valaha jól magad velem, mint velük?!

Én NEM Rád haragszom, hanem Magamra! Amiért így reagálom le a dolgokat, és bármennyire is érti az agyam az okokat, az érzéseim akkor is háborognak.

Azonban végül a hisztim rajtad csattant. Sajnálom! Én már csak ilyen bolond vagyok...

Van úgy, hogy nem vágysz az emberek társaságára, pusztán a zenére ami a füledben zúg.
Csak a zene kell és Ő...
Mert az egyedüllét vele teljesebb lehet...

Gondolatok a bűnbánás keserű cseppjeiről...

Nem tudom mi a jobb, vagy mi a helyes. Hogy mit kellene tennem, vagy épp nem tennem. Hogy mivel okozok örömöt, bánatot. Hogy mennyire viselsz el, amikor önmagam vagyok.
Bár sokszor én magam sem tudom ki vagy épp mi is vagyok...

Ha nem mondok semmit, csak őrlődöm.
Ha kimondom lehet megbántalak, pedig azt nagyon, de nagyon nem akarom!
De nem tudom úgy tenni, mintha az ami bánt, nem is bántana.
Végül téged és magamat is bántalak általa...

Azt mondod, ne kéregessek állandóan bocsánatot.
De ha egyszer úgy érzem ha nem teszem...

                       ***

Ha nem törjük meg a hallgatás üvegét, örökre közénk húzódik falként?!
Vajon te is gondolkodsz a történtek és a mostani dolgok helyzetén?!
Vajon megéljük a pillanatot, mikor mindez már csak egy kusza emlék?!
Vajon van a megoldásra mód, lehetőség?!

lehetőség...lehetőség...

Punnany Massif - Élvezd

Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger,
Szomorú éjszakák után örömteli a reggel.
Szemhéj csukódik, pupilla tág,
Fel a fejjel Magyarország: Guten Tag!
Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol.
Palota vagy piszkos ól,
Az biztos: minden úr szereti a nőket,
Hát szeress te is Biztos Úr!
Tiszta sor: Az élet téged igazol,
Senki nem bánt, ha járod utad öröm-ittasul.
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
Nyáron-télen a népem szolgálom és védem,
Neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem.
Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis,
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.

Refr.: (2X)
Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.

Élvezd...
Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Élvezd...
Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, hisz tudod, hogy az nemesít,
Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,
Így nem kell aggódnod, hogy jön a jakobinus-puttonyszáj.
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört.

Refr.: (2X + még 2X)

Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár.

Közel egymáshoz 5. (+18)

legalább annyi gerinc lenne az emberekben, hogy odaállnak a másik elé és normálisan megoldják a dolgokat. nem átnéznek egymáson és bujkálnak. gusztustalan...

bűn volna?!

Az a fajta ember vagyok akinek szüksége van a folytonosságra.
Nem kell mondogatni, lég, ha érzem, hogy valahol igen is része vagyok mások életének.
Sokszor hangoztatom, hogy nem érdekel a világ véleménye, holott mélyen magamban igen is nap mint nap küzdök, hogy megfeleljek.


Tudom, hogy gyakran sok vagyok. Nehéz engem szeretni és kibírni.
Gyakran túlkomplikálok és feleslegesen túlbonyolítok dolgokat.
Teljesíthetetlen elvárásaimról senki sem tud és így nem értik mikor épp emiatt kiakadok.
Próbálok változni, még ha apránként is, de a valódi természetemből nehéz engedni.


Tudom jól, hogy rengeteg hibám van. Sőt, több a rossz, mint a jó tulajdonságom.
Szeretném azt hinni, hogy valahol épp ezért, vagy ennek ellenére igen is számítok.
Hogy nem csak egy feleslegesen erőlködő ... vagyok.


Nem mindig érzem, hogy mikor mit kellene, vagy épp nem kellene tennem.
Hogy amit kimondok jó, vagy épp csak még rosszabbá tesz mindent?!
Talán nem is kell tudni, csak őszintén érezni?! Eddig azt hittem mindez számít.


Tévedtem... feleslegesen?! Talán számomra mindez bűn volna?!