la tortura

a szeretet

a szeretet nem követel... nem kér... a szeretet önzetlen... meghatározott és mégis meghatározhatatlan...végtelen, de mégis véges. A szeretet mosolygós, ám néha könnyes... boldog, olykor boldogtalan. A szeretet az szeretet. Egyszerű és komplex. A szeretet erősen gyengéd, vagy épp gyengéden erőteljes. A szeretet él és el nem vész, míg létezhet...

tippelj...

nem tudom...

Azt hittem most majd végre... annyi idő után sikerül. Ám ehelyett csak újabb fal emelkedett közénk és az idő külön telik. Volt pár nap amikor a közeledő időpont már ébredéskor boldoggá tett. De végül persze minden semmivé lett. Beleéltem magam a közös napokba. Előre lejátszottam dolgokat a fejemben amik még úgy fest jó ideig esélytelen, hogy megtörténjenek. Csalódott vagyok, valahol dühös, valahol haragos. Legszívesebben összegyűrném a papírt felborítanám az asztalt telefirkálnám a falat, hogy igen is VELED AKAROK LENNI! De ehelyett az ágyamon ülök semmittevő közönyös kisugárzással. ahogy elfojtom az örömöm, most úgy zárom magamba minden bánatom... Csak egyetlen kósza sós könnycsepp az ami végül mégis megszületik és végiggördül arcomon. Talán most így kellett lennie, talán valaki élvezi, hogy velünk packázhat...már nem tudom... nem tudom...

Mert te jobban ismersz, mint én magamat...

Fagyosabban, mint a jég, Zordabbul, mint a decemberi éjszaka -így bántam mindenkivel. És tudom, hogy néha hajlamos vagyok elveszíteni a türelmem Átlépek ezzel határokat. Igen, ez az igazság... Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat! Végig úgy próbáltam tenni, ...hogy egyedül kell lennem... De legbelül mindig is téged kerestelek. Most már elveszett vagyok nélküled. Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat! Általában jól elvagyok a sötétségben, Hagyom, had sodorjon mélyre és messzire. Olykor ellenszenvesen viselkedem De te próbáld meg kérlek a szívemet látni! Szükségem van rád! Te vagy az egyetlen aki nélkül már nem lenne semmi sem ugyanaz. Én biztos nem! Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat!

Safe Sound

Never more...