Ha te nem, hát én sem... egy kis ideig

Régebben egyszer azt mondtad idő kell, és tartsunk szünetet, hogy a valóságban is élhess, ne csak online...
Akkor megdöbbentett és elszomorított, hogy nálad két világ létezik.

Számomra a Betti féle világban egy és ugyanaz, végtére is a napom és az életem része mindenki. Beszéljünk személyesen egy pohár ital mellett, vagy telefonon, esetleg SMS-ben, vagy épp msn-en keresztül megyéket átszelve.
Nálam nincs csak!!!! Így nem tudom mikor jó, vagy mikor zavaró a jelenlétem. Mikor kavarok bele a valóságos életedbe azzal, hogy egy program, s az internet segítségével megkérdezem azt ami érdekel. Hogyan is vagy TE?! Milyen volt a napod.........

Mert engem érdekel a hogyléted. Fontos vagy, számítasz! Nem tudok haragudni rád, vagy utálni, vagy nem szeretni!
Ám azt megfogadtam, hogy nem zavarok feleslegesen. Ha beleférek a keretedbe, vagy ne adja isten hiányozna egy kis Bettiség a napodból írni fogsz...Én pedig rettenetesen örülni fogok neked! De amíg bírom a hiányod, nem lépek elsőnek végétre is tudod mit, vagy hogyan is érzek. Én régóta nyílt kártyákkal játszom...

Nem mondom, hogy nem örülnék neki, ha másként lenne, ha ez az egész nem csak részemről élne, de szeretetet kierőszakolni nem lehet és nem is akarom, hogy meggyűlölj, mert csak ugyanazt szajkózom...

Már nem is tudom mit akartam volt kihozni az egészből *hülye minimee*, de a lényeg, ha a lehetetlen 24órát is együtt töltenénk én még akkor is keresnék egy bónusz 25. órát... Én nem, nem vagyok naív. Tudom, hogy nem "csak" az vagy amit én ismerek belőled. Nincsenek kényszerképzeteim, hogy te lennél a megestesült jóság és csoda...
Egy ember vagy akit úgy érzem érdemes szeretni. Akiért érdemes kínlódni és küzdeni. Akit szeretnék mindennél jobban még inkább megismerni. Akinek szeretnék egyszer a szívébe bekerülni, mert te már régóta birtokodba vetted az én szívemet, bár nem akartad és nem is kérted......

Amikor valakit nagyon szeretsz

Amikor valakit nagyon szeretsz, nem számít sem élő, sem holt. Bármennyi idő is telik el, bármilyen messze is sodorjon el az élet amikor újra rátalálsz és ő terád szebb, s jobb lesz a világ.

Akit nagyon szeretsz elengeded, mikor mennie kell. Elsiratod fájó hiányát. Magányos estéiden sokszor gondolsz rá, hogy amikor visszatér -hisz visszatér, mert szeret- az a sok rossz, hirtelen mesés boldogsággá váljon.

Elmentél, elszakadtunk egymástól. Ám mégsem váltunk el igazán. :)

Amikor valakit nagyon szeretsz az menjen bármilyen messzire, sosem hagy el többé már.
A szívedben él, ahogy te is az övében. Mert akit szeretsz a részeddé, te pedig részévé válsz...

Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?

- Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.

- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.

- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.

- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?

- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit. - Margery Williams

Veled akarok lenni...

Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz, s hozzám bújsz; mindezt ébren- éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz, mint egy maci.
Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban.
Ott akarok lenni melletted, miközben elmész és nézni akarom, ahogyan becsukod az ajtót.
Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod, hogy milyen volt a napod.
Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor, amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága.
Melletted akarok lenni, miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki.
Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra, s újra .
Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"- eket feltenni , mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül.
Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel.
Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne, ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit- miért- hogyan csinálsz.
Veled akarok lenni ráncosan, öreg, ráncos bőröddel is bearanyoznád minden napom, hisz arra emlékeznék mindig, amikor megismertelek.- Fiatalon.♥ .. :)

"Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rám néz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond ´legjobb barátom´. Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem.... Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: ´ Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom."

Ördögként élni, s Angyalt remélni

Bennem élt Isten, s bennem ét az Ördög. Rajtam állt valaha, hogy mégis miként döntök. Ám én nem jutottam egyről a kettőre, csak próbálkoztam mind hiába... Sokan elfeledtek mindörökre.

Valahol aztán rám talált a csoda, s gyermeki lélekkel fogadtam be újra, újra és újra. Ám mint minden, a boldogság is múlandó. Végül nem várt rám más, csak könny, megannyi emlék, fakó.

Mégsem bánok semmit. A megannyi kimondott gondolatot. Ha újra kezdhetném, ismét végig szenvedném azt amit eddig. Nem cserélném el a szavait, mellyeket hozzám címzett. S nem felejtem el soha, hogy egyszer rég Szerelmemnek nevezett...

Ha ő az angyal, én magam vagyok az ördög. Végtére is önző mód, nem engedem szabadon repülni, magamnak akarom, vágyom, kívánom. Talán égi lelke lesz oly gyengéd és megbocsájtja nekem, hogy ő lett az egyik álmom...

Pont te...

Pont te, pont velem, pont most, pont ebben az élethelyzetben. Pont akkor, mikor pontosan tudom, hogy az életem, egy ponton megrekedt. Pont mikor nem kéne, pont nem ilyet kerestem, pontosan érzem, hogy nem helyes. De pont a te szemed, viharának villá...mja, pont az én kiéhezett szívembe csapott bele, pont akkor, mikor egyáltalán nem vágytam erre. Pont akkor, pont úgy, ahogy én azt szerettem volna, mert már ezerszer megálmodtam. És te, pont a legtitkosabb álmaimat, valósítottad meg, és most már, pontosan tudom, hogy visszavonhatatlanul beléd szerettem… pont.
Zalabai Hajnalka

Vágy és vezeklés

Mikor nem tudod, hogy miért, de folyton csak a harmadik személy szerepét kapod... :,(

Én, hogy szeressem őt, mondd?

Én, hogy szeressem őt, mondd
Sorsom már az mit ő mond
Kell, hogy lásd a változást
Ez a néhány hét, érzem, átformált
Csak tudnám bár, hogy miért

Úgy lüktet benn a kérdés:
Túl sok tán ennyi érzés
Férfi ő, miért lenne más?
S annyi férfi volt már énvelem
Ő mindnél többet ér, több bárkinél

Ó, hogy fognám át
ó, hogy sírnék már
Vágytól sebzett szám súgná nevét
Százszor is, hogy ő is érezze már
Azt, mi rám talált

Várj, csak azt ne hidd, hogy tréfa ez
Mért van így, tőle kérdezd.
Nézz csak rám, ez volnék én.
A lány, ki rég, oly hűvös volt,
Eltűnt, messze jár, vissza sem tér

Vágy, lázas remény szédít és bánt
Ó, hogy rám talált
Lásd, ha ő szólna így rólam
Nézne rám, s hívna lázban
Tán elvesznék, megriadnék
Egy szó, s fejem meghajtanám
Hisz bármit kérhet már
Kivánom őt
Úgy várom őt

Mindig csak őt

Road - Nem kell más

Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!

Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más

Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)

közel,s távol...

Azt ígértem nem tervezek be semmit. Ám tudat alatt napokon át vele és róla álmodtam. Minél közelebb érkezett a várva várt nap, annál inkább próbáltam meggyőzni magam, hogy nem élhetem bele magam! Nem szabad, mert akkor tuti, hogy nem jön össze...

Aztán nem beszéltünk, én pedig beletörődtem, hogy a célegyenes előtt lesz vége az egésznek. A lelkem bánatos volt, ám mélységesen nyugodt. Végtére is, így nem okozhatok neki csalódást, ha elfelejtett máris... Az álmok elmaradtak, a pihentető alvás is. Nem volt más, csak a magányos éjszaka, s a nappali hajtás.

Számoltam vissza a napokat, hogy mikor tűnhetek végre el innen. Ha nem is láthatom őt, hát akkor sem adom fel. És nem teszi tönkre az utat egy reménybeli ám bizonytalan program.

Eljött hát a nap. Elérkezett az utazás. A csomagok az ajtóban, búcsúzás, és távozás.

Egész nap semmi hír. Gondoltam, kész ennyi volt. Ha ő nem ír, akkor nekem felesleges. Nem erőlködöm és erőltetem magam tovább. Hisz nem akarom, hogy épp emiatt meggyűlöljön. De az a táj, és a mesebeli érzés. A tekintetem előtt megelevenedő történet hatására nem győztem megállni, tudattam jelenlétem. válaszát pedig repeső szívvel vettem. Ha szán rám ennyi időt, akkor talán nincs mégsem veszve minden?!

Ám érkezett a hír, nincs remény. Nem lehet létrehozni azt amiről annyit álmodtam. Nem láthatom, hallhatom, érinthetem őt, hiába csökkent le a táv kettőnk között. Egy aprócska ám áthidalhatatlan szakadék még ott húzódik közte és köztem.

Vagy négy-öt alkalommal indultam meg a buszmegállóba, hogy ha egy egész éjszakát is kell rászánnom, de megtalálom őt végre. De mindig megtorpantam. Gyáva voltam, és gyávaságom miatti düh könnyeket csalt bánatos szemeimbe. Az éjszakai tó látványa örökre belevésődött a szívembe. Ahogyan sajnos az is, hogy egy ilyen varázslatos pillanatot nem oszthattam meg vele...

Nem tudom mit kellett volna tennem, de már úgy is mindegy. Közel, ám mégis távol! ÉS SAJNOS NÉLKÜLE... :(